A nap fénypontjai

Limenas görögül kikötőt jelent. A sziget fővárosa, cukorfalatnyi kis város. Kanyargó utcák, kellemes kikötő, hullámzó víz, delfinek, hosszan benyúló móló.... Én nem vagyok az a shoppingolós fajta, csak ülök a delfinszobor - csoport lábánál és merengek magam elé, felhívom szeretteimet, beszámolok felfedezéseimről és közben érzem hogy a bőröm fiatalodik, tüdőm tisztul és kötelezővé tenném az éves egyszeri tenger menti tartózkodást, hogy az egészségügy mentesüljön a sok stresszes betegtől. Az egészségügyben dolgozókat pedig minden évben az egészségügyi minisztériumok meghívására úgynevezett tanulmányutakra hívnám el, ahol megállapíthatják majd, hogy melyik tenger melyik betegségre hogyan hat. Például az óceánok gyógyítani tudnák a depressziót, a Fekete-tenger a légúti megbetegedéseket és a Földközi pedig a bőrproblémákra lenne megoldás. Körömgomba, pikkelysömör és tyúkszemre a Vörös - tenger. Az Adriai pedig gyógyítaná az összes lelket megviselő nyavalyát, például a szerelmet, a csalódást, a féltékenységet, a bánatot és a félelmeket. Én most az Égei-tenger északi részén a hajamat, körmeimet, lelkemet és szívemet erősítem D vitamin pótlásával.

Limenas tündéri kikötője

Egy katamaránra pattanunk, pontosabban kettőre, mindenki elhelyezkedik az orrba, előkerülnek a naptejek, a fürdőruhák, az ouzo, napszemüveg és a kapitányunk aki egy görög csajszi....  Elindulunk körbe a sziget körül, megnézzük mi újság ebből a távlatból. Óriási élmény. Vitorláztam már Splitből Porecbe egy hét alatt, voltam luxusyachton, kis halászcsónakon, motorcsónakon, vizibiciklin, de ilyen két lábas, elöl trambulinos kilövőállomáson még nem közlekedtem. Mert hát persze hogy előre telepszünk mindannyian, csoda hogy a hajó nem borul orra, és amint elindulunk jönnek a hullámok, a hullámvasút feeling, és én gyorsan hátrakotródok a lépcsős részhez, ahol ha úszni lehet van az erre szánt közlekedő, tusoló és kilépő. Totál komfort. Nem mintha számítana ha borulunk. Ez a kifeszített trambulin pedig elöl legyen a bevállalósabbaké. Elöl különben is fúj a szél, a hullám gyomortájt csiklandozza az adrenalint, és a telefonomat mélyen a kajüt tűfoknyi orrába teszem, nem számolva a későbbi leereszkedéssel katamaránunk orrába, amikor a hullámok magasabb faktoron hányják a tengert és az én gyomrom tartalmát. 

A bevállalósok

Csakhogy egy igazi tóparti jányt nem most ejtették le a szélvédőről, és amikor kikötünk az első márványfehér partszakasznál, körülbelül 500 méterre a parttól, vizilabdázó kollégánk hasít a vízbe, én utána, a parton találkozunk. Kérdi, nem féltem-e a cápáktól. 

Egy tapasztalt, minden hájjal megkent, talpraesett és üzleti nagyágyúkon nevelkedett értékesítési vénával megáldott magyar családanya szeme se rebben az ilyen kérdések hallatán, mert a mundér becsülete és a jó imidzs mindig fontosabb mint a szaru mögötti megbújó valóság. Az én valóságom egy röpke nem, de belül látom magam ahogy a soha meg nem tanult és a Balatont is mellúszásban átúszó kraullt rekordidő alatt tanulom meg elméletileg és lábam olyan csapásokkal veri a víz felszínét hogy kiköpülök egy új szappanmárkát az Amo márka feltámasztására. Lassan körbenézek, a filmekben látott háromszögletű tarajt lesem, de erre mélytengeri búvár Tamás barátom biztos nevetne egyet, hogy azt bizony lesheted, mert a filmekben is a végtámadás bizony bizony alulról jön. 

Megfordul a fejemben, hogy akkor maradok. Megnéztem a Lostot, a Számkivetettet többször, a Kék lagúnát, és különben is itt van Eric, a norvég nomád, aki minden évben április végén összepakolja minimáldizájn batyuját és beköltözik egy szirt alá a tengerparton és marad október végéig. Én ugyanez csak nőben. De mint minden ez is bátorságpróba, és a megfelelni vágyás erősebb motiváció mint egy cápa, és rekordot döntök mellúszásban, nem is baj, hisz a reggeli futás kimaradt. 

Remegő térddel kérdem Timitől hogy erre vannak-e cápák, és tágra zárt vakító kék szemekkel néz rám hogy megőrültem-e. Delfinek vannak, mondja, de már nem kívánkozom a május derekán kb. 21 fokos türkizkék színű vízbe.

Kifele menet még vidoran

Konstatálom hogy jó dolog ez a sport, tegnap kígyók, ma cápák, holnap jön a sárkány....

Görögországban szeretik a szépet. Például esküvőkön minden ami szép, dicsérik, főleg a menyasszonyt. Jól megköpködik. Tehát ne csodálkozzunk ha pörgetik a kolombost és közben jókat köpnek felénk. Én elég jó helyzetben vagyok a kék szememmel, mert állítólag tőlem félnek a görögök, mert rajtam nem fog a szemmel verés, én viszont tudok szemmel verni. Tudok én ám a két tenyeremmel is ha a helyzet úgy hozza, mutatom is a kollégáknak mind a négy végtagom, erre egy körömdarab röpül át a város naplementés utcájának kereszteződésében, mert ahogy a kolbászos szendvics is hozzátartozik a magyar identitáshoz, úgy a spontán problémamegosztás is közös ügyünké tud válni.

- Beszakadt, na. - Hangzik a mentesítő válasz.

- Ne akard hogy az életeden zokogjak! - válaszolja költőien Bea, akit magával ragad a hely szelleme és nem enged igényességéből, csak pengeti saját húrjait a rezonancia határáig.

Meghívónk, a Mythos Utazási iroda üdvözlőitala a Mythos Tavernában rendhagyó Zorba tánccá alakul, csak a bevállalósok kedvéért, és nem az elfogyasztott Metaxa, Ouzo és helyi pálinka  a Tsipouro számlájára hanem mert Görögországban még az is táncra perdül az ott töltött idő alatt aki sose gondolta magát Fred Astairnek sem Ginger Rogersnek. Én sem gondolom magam, csak úgy mozgott a lábam magától, a zenétől, a ritmustól és az átélt élményektől.

A Turizmus.com versenyén nevezett képem

A buszon hazafelé megtudjuk, hogy az újszülött fiú mindig a nagypapa nevét kapja, a lány a nagymama nevét. Vicces ha több testvér van, és mindegyiküknél az újszülött Dimitris. Felszólításra az összes egyszerre szalad..... Keresztelőig, ami kb 2-3 hónapos korukban van, nem hívhatják nevükön a csecsemőt, csak a ceremónia után mondhatják ki először a nevüket. 

Örökösödésnél viszont az a gyerek kapja a többet, aki  a nagyapa nevét viseli..... Tiszta ügy! A többi meg így járt....

Fontos még a keresztszülő, aki olyan szerepet tölt be mint az édesszülő. Úgy választják az illetékeseket, hogy ha a szülőkkel bármi történik, kire bíznák a gyerekük felnevelését. És ha bármi történik, a keresztszülő habozás nélkül teszi a dolgát. Ő veszi a gyereknek az első cipőt, az első iskolatáskát, meg a lámbádát, a húsvéti feltámadási gyertyát. Ő a lelki szülő. Igen, nekem is ilyen keresztanyukám van, pedig mi nem is vagyunk ortodoxok! 

A házasságokon belül lehet dupla vallású a pár, a lényeg hogy keresztény legyen. Tehát például buddhista nem lehet. 

És végül megtudtuk a húsvét nagyobb ünnep mint a karácsony. Gyönyörű leírás a Ortodox húsvétot ünnepel Görögország jegyzetben található. Mire hazaérünk, már a nap is lemegy.... Láttunk sok szállodát, és ezek a tények pontosan meg vannak írva Annamari jegyzeteiben a Christian Tour munkatársának kockás füzetében, én inkább az érzéseket, a lehetőségeket, a megélt helyzeteket szeretném továbbadni, azt, ha nyitott szemmel nézünk magunk köré, akkor egy körömvágás is tartogathat meglepetést, a nap is szebben ragyog és a sárga dinnye édesen a legjobb még görögéknél is a svédasztalon.

És a delfinek.... Köszi Luca!

Majdnem apáca lettem

Azt tudtátok hogy apáca akartam lenni gyerekkoromban? Az Abigél film, Madonna és a közösség hatására amiben éltem. Elég szélsőséges befolyás, elismerem, de imádom a nem mindennapi helyzeteket, és a Gellért hegy szikláiba vájva nekem is az lehetne, egy szürke vászonruhába öltve, a külvilág által pingvinnek csúfolva, és belegondolva hogy több tíz nő egy helyen, uramatyám, most komolyan, néha önmagamat nem bírom elviselni nőként, és akkor kettő, három, tíz, húsz, belegondolni is nehéz, még a többnejű nemzetek is fokozatosan eltörlik a többnejűséget, mert már a férfiak is kezdik belátni, hogy egy nő bőven elég..... Csak egy, egyetlen magasságos, tiszteletreméltó, irányító és gondoskodó tud ennyi nőt elviselni egy helyen, a Magasságos Atyaisten. És amikor meglátjuk a kolostor helyét, ami 300 méterre egy sziklaszirten meredezik, elveszítem egyensúlyzavaromat és tudomásul veszem, hogy itt én is elviselném az összes szent és szeplőtelent, legalábbis pár napig vagy óráig. 

Van ennek a kolostornak két különlegessége. Az egyik egy aprócska szögdarab Jézus keresztrefeszítéséből, amit egy törékeny ortodox hölgy őriz a bejáratnál, és egy kívánságkönyve, amibe ha beleírod mit szeretnél, Mihály Arkangyal, az oltalmazó megold. Sajnos a könyvbe nem írhattam, mert az első kérdés az volt, hogy milyen vallású vagyok. Későn jutott eszembe, hogy kivághattam volna egy Ferenc pápa által biztosan támogatott mindannyian egy Istentől vagyunk replikával, de olyan átszellemült lettem az aprócska kápolnában, hogy nem kísértettem meg saját magamat, inkább csendben konstatáltam, hogy megkaptam amit akartam. Ugyanis a kis kápolna úgy beszippantott, hogy ha kolléganőmet nem érinti érzékenyebben a hely szelleme, akkor még talán most is ott ülök önmagamba figyelve. Engem a filmekben mindig a liftesfiú érdekel, aki felviszi Tom Cruise-t a legfelső emeleti apartmanjába, a titkárnő miután beengedte a vezérhez Nicholas Cage-t, és a lovászfiú amikor gyeplőn kivezeti Robert Redfordnak a lovát. 

Nos a mi ikonunk szereplője egy tipikus pásztorfiú, aki ott lóg a falon. Milyen csodákra lehet képes egy pásztorfiú? Abban az időben ritkaság írni-olvasni, saját magam spiritualizmusa az egyszerűség felé navigál, aminek a lényege, hogy "Stavrosunk " nem bonyolította túl a dolgokat, odacsapott botjával, közben arra gondolt hogy szomjas, erre forrás fakadt azon a helyen Mihály ide vagy oda. Zarándokhely lett, majd jöttek Athosz szerzetesei a szöggel, meg a törökök akik megtámadták őket, szög egy fába került, majd hosszú idő eltelt, Mihály Arkangyal megint jött, szög maradt. A helyiek 24 órára haza is vihetik, ha nagyon konkrét bajt tudnak felmutatni. És már megint ez a közbiztonság.... Meg mintha a bizalom is más cipőben járna errefelé....

A kis kolostorban megölelem érzékeny kolléganőmet, érezzük a történéseket, olyan nyugalom és béke kerít hatalmába a miniatűr kápolnában, amit a falon lógó képekből azonnal összerakok. Az egyszerű birkapásztor nem gondol semmit agyon, egyszerűen éli életét, boldog ha süt a nap és nyugodt ha fúj a szél, célorientált ha esik az eső, majd gondol egyet és a dolog történik. Ez a Csoda!

Gyújtok egy gyertyát önmagamért, nyugtázom eltávozott szeretteim közelségét és törődését, megsimogatom a pirinyó szöget az ajtó mellett, alázatosan lehajtom fejem kifele menet hogy be ne verjem és belélegzem a levegőt amit ad a kint.

Kicsit haragszom a hetvenes mobilszolgáltatóra, mert engedményétől a hely szelleme elveszti varázsát, az ember gyarló és megvezethető és miután szétszóródunk saját világainkba az ájtatosság leplezetlen varázsára hangolódva, a 20 fős csipet csapat egyesével ücsörög a padkákon betartva az öt méteres tisztes önvizsgáló távolságot, a megszólaló mobil érzéketlen, nyers csörgése olyan mintha fémhuzalt húzogatnának agyvelőm legbelsőbb közepében. Nem érti a kolléga hogy nem akarom a skoda biztonsági kulcsát megoldani és hogyan tud így kikapcsolódni az ember ha közben olyan mintha otthon lenne, és nem akarom magammal hozni az ezer kilométernyi batyut, mert mint a mosogatás is, és minden papírmunka ami otthon van, az otthon is marad. 

A kolostor Kakostephanos és Thimonia között van, de azt nem úgy kell elképzelni, hogy van két település és ha az egyiken átmegyünk jön a másik, mert itt vannak Scalák és hegyi megfelelőjük, de erről majd később, hajtűkanyarok, szerpentinek, kilátás és két csodás sofőr na meg egy jó társaság.... 

A buszon olyanok vagyunk mint a gyerekek, hallgatjuk a görög mondákat, képtelenség megjegyezni őket, de a mesét is a dallama miatt hallgatja a gyerek. És a legszebb mesék szigeteken születtek a szó szépségének igazi értelmében.

Délután nem kibúvó, de muszáj megírnom jegyzeteimet hogy tovább tudjam adni az élményeket, így maradok a sziget leghomokosabb strandján, szabad akaratomból eldöntve hogy farkas szemet nézek a hegyekkel, vagy duzzogva hátat fordítok és a végtelen tengert bámulom-e. Ahogy az írói szabadságom kívánja. Úgy repül el az idő, és olyan gyorsan jönnek a koromfekete fellegek, mint amikor a gyorsulási időmérésen a tét a ki ér be elsőnek. 

Oda-vissza kár hogy nincs nálam a lépésszámlálóm, lemerült telefonom utolsó szikráit úgy védem mint anyatejet elapadás előtt. és amikor meglátom a két autóbusz pilótánkat, a hálám a délelőtti ájtatosság mércéjét verdesi. Most már tudom hogy el lehet veszni Görögországban, és tulajdonképpen eljutottam arra a pontra, hogy szívesen elveszek Görögország ezen szigetén, és maradok elhagyott turista, akinek azonnal mindenki segíteni akar....  Megiszom frappémat, meghallgatom a leleményes történetét Barbie arcú Timitől, elindulunk a többiek felé, én már harmadszor ezen a távon, az épületek régi ismerősként üdvözölnek, Timit pedig a helyiek.

A Migio Gastro bár tulajdonosa épp ekkor pakolja ki a napernyőket és a kinti cuccokat, beinvitál a most még hangárba, a szezonra viszont egy nagyon stílusos étterembe. Ülünk a kempingszékeken, pörög a görög, én csak ülök és elkezdem érezni a nyelvet. Két idegenforgalmi szakember ha beszél, mi más lehet a tárgy mint a vendégek, a múlt szezon és a jövő. A hangsúlyból, a tagolásból, a szemek pillantásából, a gesztikulálásból tudom hogy tudom miről beszélnek. Lehet, hogy van egy rejtett képességem?

Nicos a Migio tulajdonosa elvisz a strandra, szinte már helyinek érzem magam, kiderül ő megy maratont futni a hétvégén, ujjongok a közös téma miatt, megbeszéljük a cipőt, mert ez az a téma ahol cipőkről lehet férfiakkal is beszélgetni, érzelgős búcsút veszünk, hajrá vasárnap, és kollégák biztatására akik máshol rugalmasak én lemegyek hídba.

Luxusszállodák is épülnek a szigeten. Bolgár befektetés.

Az Aeolis Palace Thassos szállodánkban miközben este isszuk a Calliga bort, egy görög Isten elmegy mellettem és Zeusz vakuzik. Holnapra vihart és rossz időt mondanak. Egy dolgot tudok. A tenger mellett  rossz időben is boldog vagyok. 

Csakúgy, mert jó!

Hatkor csörög a vekker, lágy dallamot játszik okos telefonom, megtehetném hogy húzok rajta egy csíkot, elnémítva szemtelen akarását ezer kilométerre otthonomtól, a pihenés és kikapcsolódás portékáján, ami első ránézésre a prospektusban egy könnyen foglalható uticél,  mélyen belemerülve pedig maga a mennyország. Nos, a reggeli önmarcangoló ébredések nem igazán tesznek hozzá a pihenésre szánt termék jó érzésű értékesítéséhez, és én most elhatározom, hogy hagyományt döntök és megrázom magam, a napfelkeltéről lecsúsztam, de egy friss hajnali körbekergetés nem árthat.

Futásnak nem nevezném. Egyrészt nem tudom hova, merről, merre induljak, másrészt azok a fránya kígyók. Körös körben hegyek, dombok, sziklák, rekettyés, bokrok, csupa búvóhely alattomos csúszómászó lényeknek. 

Edvard Munch: A sikoly

Ó jaj, utoljára a főbérlőmtől féltem ennyire amikor nem fizettem ki az albérletet időben. Ez társadalmi probléma. A kígyó pedig történelmi. Aztán előjön belőlem Éva, és már csattogok is kifele egy számmal nagyobb futócipőmben. A szálloda (Aeolis Thassos Palace) mellett van valahol egy lépcső ami levisz egy öbölhöz. A lépcső meredek, jó lesz visszafele fenékerősítőnek. A szűk márványfokozatok mellett bokrok, virágok, zöld, tökéletes búvóhely egy csúszómászónak. Még jobb hely sok csúszómászónak.  Azt hiszem gyors vagyok.... 

Olyan mint a reggeli futóedzés az Empire State Building tetejére és vissza.

A cél a túloldal!

Amikor leérkezem a hegyekkel-völgyekkel körülvett tökéletes háttérkép helyszínére, egy pillanatra megfeledkezek minden lélegző élőlényről, ember, s állat megszűnik számomra, mert az én lélegzetem is eláll. Én is megszűnök létezni. Csak állok, és szagolom a víz zúgását, nézem a számomra ismeretlen morajt, és hallom a sós levegőt.

Hallgatom a fekete felhők párbeszédét....

És én mint egy igazi  thassosi szirén énekemmel csalogatom Poszeidont a vesztembe. De csak két helyi munkás jön a szárazföld felől, és egy gyors kanyarral tovább. Rájuk mosolygok, és mivel már két tanúm van hogy edzőruhában bohóckodok ott ahol elvileg képtelenség futni, nekiindulok mintha vér profi lennék. 

Az első méter után hasra esek, képzeletben látom ahogy rám vetik magukat a boák, viperák, anakondák és siklók, gyorsan felugrok és nem történik semmi. Lábam hozzászokik a homokos, meredek lejtőhöz és innentől kezdve arra kell koncentrálnom, hogy feljussak a hegyre. Vannak itt birkák, kecskék minden mennyiségben, úgy állnak az út mellett mint egy futóverseny szurkolói a korlát mögött. Görögül mondják, hogy hajrá, hajrá, én meg megyek, megyek, és akarom még egyszer a szurkolást, megfordulok, a négylábúak most másik irányból bégetik és mekegik a biztatást, visszaérek az öbölbe és itt maradok lecsillapítani kiéhezett szemeimet a látvánnyal. 

A nagy kövek alatt nincs kígyó! A kis kövek alatt sem!

A cél!!!!

Megint elkezdődött egy nap, a bátorság napja. Leküzdeni az apró akadályokat, lehámozni a hagymácska héját sokkal szebb feladat mint megváltani a világot. Ez után a napi közhely után kiettem a szálloda konyháját. Megfogadtam, hogy kajás képeket nem posztolok, azóta felvettem videóra a Thassoson vásárolt olivaolajból, aszalt olivabogyóból és tengeri sóból készült sütésemet, posztoltam képeket az elkészült zsemlékről és egy teli szájjal készült képpel köszöntöttem föl egy kedves barátot születésnapján. 

Nemsokára indulunk szállodanézésre, látunk kicsit eklektikus, házias jellegű, jövőre teljesen felújított hotelt. Megállapítjuk,hogy  aki török színvonalat akar, és most nem mer Törökországba utazni, annak tökéletes választás például az Astris Sun Hotel. 

Csőbe húzott eper

 Az első vendégek

Találkoztunk Emillel, a román színésszel (Emil Coseru színész, egyetemi tanár, dékánhelyettes), aki Thassosra jár feltöltődni, tudtunk vele beszélni oroszul, de folyton átváltott olaszra és franciára, így frenetikus nemzetköziségben élvezhettük társaságát. Utólag, itthon, a számítógépem segítségével tudom meg, hogy nemzetközi hírű színész, Cannesban Fipresci Aranypálma díjjal kitüntetett   (nemzetközi filmkritikusok díja) a 4 hónap, 3 hét és 2 nap c. román filmben nyújtott alakításáért. És megmutatta nekünk a Villa Alekost, a két apartmanos magánházat, azon belül a saját szobáját, mert görögéknél ez már csak így megy. Mi pedig el a Szent Mihály Arkangyal apácakolostorba, a környék egyetlen női kolostorába....

Este a kígyók sem fáznak

Görögországban lelassul az idő. Ha végignézem, hogy ma már mi minden történt, nem nagyon látom esélyét annak hogy estig bármi is beleférne még a napba. Vagy csak a napi rutintól eltérő külső hatások tűnnek soknak, a helyi emberek megszokottan konstatálják a hely szellemét külsőségekbe öltözve és hatva rájuk?

Igen, bizonygatom magamnak, az, hogy én most itt lehetek ezen a szent helyen, ez számomra felemelő, újdonság és szépség. Elérkeztem életem azon pontjára, amikor értékelni tudom a közeli helyeket is. Nagyon sikk Thaiföldre utazni és jobban ismerjük a Karib térséget mint a szomszédos csodáinkat. Jó, jó, azért egy Grand Canyont én sem hagynék ki és vonz az Indonéz szigetvilág természeti szépsége, de amikor Amerikában jártam értettem meg hogy mit jelent az Európa ékszerdoboz. 

Fogadunk kollégával, hogy feljutok a sziget legmagasabb pontjára ittlétem alatt, ha megteszem, akkor állja  a következő nyaralásomat. Idő hiányában nem jön össze, de azt még nem is sejti, hogy jövőre lefutom itt a maratont és az érinti az 1204 m magas Ypsario hegyet, ezért is a neve Ypsarion maraton. Vidulok az ötlettől és el is határozom hogy reggel korán kelek és kimegyek futni a szigetre.

Igen ám, de a sziget sziklás, szirtes és csipkés. Van itt minden. Homokos part, szikás part és márványköves gyémánt színű csillogó-villogó, igazi hercegnős, barlangos, zöld bokros, kikötős, elhagyatott, öblös, körülvett, privát, árnyékos, rekkenő és napágyas. 100 km tömör gyönyör körös körbe, a kígyókat éjszaka álmomban emésztem. Ugyanis másik idegenvezetőnk, Zorica szerint a szállásunktól nem messze van a sziget leglátványosabb úgynevezett Szirének kádja, ami nem keverendő össze a tengerszemmel, mert az állítólag hegyek között van, ez pedig a parton és körös körül kígyókkal van tele. Itt van az a pillanat, amikor a zabszem bekerül a nyílásokba. 

Mivel életcélom saját korlátaim tágítása, már este turbózom magam a kígyók elleni csatáimmal, képzeletben eljátszom a farkasszem nézést, a ki tud nagyobbat ugrani és az összecsinálom magamat jelenetet. Sokat futottam Győrben a töltésen, egyszer egy kis vékonyka, rövidke cimbi keresztezte utamat, mondtam neki menjen innen, erre rám sziszegett. Vicces volt a nagyobb száj mint test és csak nézett rám szétfeszített állkapcsával és a torkán jött ki ez a levegőprés mintha be akarná bizonyítani hogy ő Nagini*, persze én értek pársza nyelven*, úgyhogy most itt vagyok és várom a következőt. 

Közben megérkeztünk a szálláshelyünkre. Van még bennünk szufla, irány a terasz!

A medence mellett összecsuklok a nyugágyban, megvan a nyitóhangulat az esti bulira, egy kolléga beejti a szobakártyát a rácsok közé, a személyzet huncut mosolya mindent megmagyaráz. Nem te vagy az első, fiam aki beejti a szobakártyát a faburkolatú emelvény alá ami úgy van összerakva, hogy pont akkora rés van a lécek között, amibe se horgolótű, se olló, se szemöldökcsipesz nem fér el. A női táska elengedhetetlen tartozékai. A kártya pedig türelmesen várja a szezon végét....

Kinti bár

Olyan kifinomult, olyan tágas és olyan kényelmes, mintha otthon lennénk. És tényleg mea culpa az összes eddigi kényelmetlen görög matracért, mert ez tényleg királyság. Foglalás előtt kérek mindenkit győződjön meg róla, hogy Aeolis, mert van Aeolos és Aeollos is csak az egyik hotel Korfun a másik Halkidikin van. Nem mindegy. Na szóval a mienk Aeolis Thassos Palace Astris nevű helyen, és ha nem találod, hívd Annamarit a Christiantól. Engem kicsit megzavart a szálloda honlapján a + 30 aztán rájöttem hogy nem magyar mobil, hanem Görögország hívószáma, úgyhogy kicsit költséges lenne felhívni őket a szabad szobák miatt.

A szobám

Van itt minden: tágas szobák, kényelmes matracok, isteni finom ételek, óriási terasz, wifi, nagyon jó jazzt játszó rádiócsatorna a tévében (15-ös), légkondi, bár, konditerem, szauna, hammam, teniszpálya, biliárd, játszótér, és óóóóóóóóóóóóriási panoráma a tengerre, de aki másik oldalra néző szobát kap sem csalódik, mert a hegyek káprázatosak. 

A teraszom

Az UNO nevű kártyajátékok helyszíne

Ez annyira tetszik, hogy szívesen számolom a homokszemeket a tengerparton vagy merem ki a vizet a tengerből, úgyhogy el is döntöm, hogy miután mindenki hazament én maradok.

*(az utalások Harry Potter történetéből valók)

Szerelembe esni Thassoson

Ahhoz, hogy ezt a bejegyzést mindenki feltétel nélkül elfogadja, egyszer az életben el kell utaznia egy görög szigetre, azon belül pedig Thassosra. Próbáltam különböző teóriákat felállítani a világ biztonságát, a népvándorlást és a szélsőséges időjárási viszonyokat figyelembe véve, ebből kifolyólag sok mindenre rájöttem, és sok mindent görgetek magam előtt megválaszolásra várva. Egy dolog viszont biztos, hogy a görög egy vendégváró-vendéglátó nemzet, még ha a turizmusból él akkor is, és mindent elkövet annak érdekében hogy virágozzon a vállalkozása, ha kell még a jól megszokott kényelmetlen görög matracokat is kidobja az apartmanokból, mert talán egyszer kipróbálta őket és két tenyérrel a fejére csapva húzta végig orcáján kézfeje élét "Mavro fidi pou s'efage"* felkiáltással!

Mivel munkával dicsérd a napot, és nem igaz hogy a görög lusta nemzet, sorra vesszük mindazon látnivalókat amik ezen a pici szigeten megtalálhatóak. Kevés lakos, kicsi városok, egyre több turista, és olyan nincs hogy nem történik semmi. Az történik, amit a történés mögé látsz. Én látom a júniusban kezdődő főszezont, Zorba táncát, a mosolygós invitálásokat, a delfinek üdvözlését, sőt még Durellt is látom ahogy eltéved Korfuról az egyik bőröndben, és integetek Willy Fognak mind a 80 nap alatt Meryl Streep azóta szállodalánccá nőtt apartmanházából Pierce Brosnannal az oldalán az Abba zenéjére. 

Thassos kicsi de izgalmas sziget. És minden szerelem izgalommal kezdődik és van rá 5 napom hogy elháljam. Nem, csak 4 nap 3 éjszakám. A buszon töltött fontos de nem számít. Belehúzok a lehetőségek ismeretébe. Jegyzeteimben a következő áll.

1. szálloda jó

2. szálloda jobb

3. szálloda a legjobb.

És itt véget is ér pontos és precíz jegyzetelésem. Pedig aznap 6+1 szállást néztünk meg úgy, hogy előtte nem a saját ágyunkban aludtunk, hiányoztak a bevett reggeli rituáléink, tehát kéretik nem irigyelni az idegenforgalmászok életét, csak szakmai áhitattal csodálni. De megyek sorjában. Ha az orvos előír antidepresszánst vagy egyéb nyugtató szert, kérjük forduljanak a turizmusban dolgozókhoz, mert egyrészt olcsóbb egy hetet a tenger mellett tölteni mint egy orvosi gyógykezelés, bizonyított a gyógyító hatása és olyan változásokat okoz szervezetünkben, ami egész évre kihat bármilyen tevékenységünkre. 

Esperides Club Hotel Thassos - Limena Primou

Jobbra-balra strandok öt percre a hotel bejáratától, de a türelmetlenebbje a szálloda előtt ilyen gyönyörű vízi látványában gyönyörködhet és mártózhat bele.

 

A szállodát egy út választja el a parttól, de itt csak egy szűk, pár nyugágynak fenntartott hely van, kicsit távolabb bőven jut hely mindenkinek. 5 perc sétára szórakozóhelyek, 5 km-re pedig Limenas, a sziget fővárosa. A szobák 2+1 fő részére, az apartmanok pedig 2+2 felállásban működnek. Persze a pótágy kihúzható kanapé, és ajánlott kényelmesen 12 éves korig használni. A szállás reggelis ellátást biztosít egy tágas reggeliző teremben. A szobák zuhanykabinosak és mindegyikhez nagy terasz tartozik.

Natassa Villa Hotel - Scala Potamias

A szállodának privát parkolója van, játszótér a gyerekeknek, medence mellett privát bár, kb. 100 m-re a strand, egy út választja el a parttól, gyönyörű külső reggeliző muskátlikkal, ingyenes wifi függőknek és egyszerű, kicsi szobák, de hát ki a fene tölti az idejét a szobában ha Görögországban lehet, ugye? Pedig az összes szoba tengerre néző, maximum 3 ágyas, és a magasföldszinti szobák konyhasarokkal felszerelve, az ellátás svédasztalos reggeli és menüválasztásos vacsora.

A medence mellett pedig inflagranti egy párt, akik az igazi életükben talán nem is ismerik egymást, és így születnek a regények és a filmek alaptörténetei a képzelet szárnyán ahol tilos fotózni de gondolkodni nem tilos ha okosan csináljuk..... 

Rachoni Bay Hotel - Scala Rachoni

Pofátlanság és neveletlenség olyasmit csinálni egy csoportos foglalkozáson ami nincs a programban. De emlékeztek gyerekkorotokban milyen jó volt pocsolyában ugrálni? Fenéken csúszni le a havas domboldalról? És ha már második órája ott van a tenger az orrod előtt, ugye nem gondolod hogy nem megyek bele? Csak a kisláb ujjammal. Utána a bokámig. Végül az szerint milyen ruházat van rajtam tovább és tovább és tovább.... Rutinos utazóként mindig van a kézitáskámban tisztálkodó szett és egy váltás ruha..... Csak amíg ezt a  többiek nem tudják, addig lehetek fekete bárány. De a szállodára szívesen emlékezem, mert tényleg meleg volt a tenger vize. Fázósoknak ajánlott, különben szép minimalista szobái, ingyenes napágyai (200 db!!!!), félpanziós vagy all inclusive ellátása svédasztalos, családoknak ideális mert ultra közel a homokos tengerpart közvetlen strandja. 

És elérkeztünk ahhoz a hotelhez, ahol megállt az idő. A negyedik szállodánál ugyanis megérintett a stílus, az ízlés és Klimt a bejáratnál, eldobtam jegyzeteimet és maradni kívántam. Giorgos negyvenes, jól szituált, megnyerő külsejű, szimpatikus, stílusos, céltudatos fiatalember, a szálloda tulajdonosa. Nőtlen, és várja az igazit. Eldöntöttem, hogy bevágódok Giorgosnál, és csak ide küldök utasokat. és amikor majd felfedezi kvalitásaimat és hogy mindent érte tettem, akkor majd felfigyel rám, és boldogan éltek amíg.... 

A fenti imát még körülbelül 6250 nő mondja minden nap és kéri az összes létező görög isten és istennő segítségét ennek a görög istennek a behálózásához..... És a történetben csak Giorgos jár jól, mert folyton teltházat produkál. Érdemes időben foglalni!

Hotel Socrates Plaza - Scala Prinos Thassos (Giorgos szállodája <3)

A felszolgált reggelit bárhova kivihetik magukkal a vendégek, nincs dress code az étteremben. Buszmegálló a közelben, kb 5 percre falu üzlettel, a szálloda non stop nyitva van, hetente egyszer búvároktatás ami benne van az árban, kétszer yóga ami szintén benne van az árban és hetente kétszer-háromszor változó estek (rock, görög est....). A wifi a közös helyiségekben ingyenes. Minden szobája tengerre néző, kivéve a nem tengerre néző szobákat. A nem tengerre néző szobák az apartmanok és a három ágyasak. Itt a kilátást a hely mézkészítő manufaktúrájának kiállítása adja pár lakatlan kaptárral. de tényleg csak a látszat kedvéért....

Itt szeretnék homokszemeket számolni vagy merni kifele vizet a tengerből. 

Holnap elmesélem a scalákat, mesélek Ericről a nomádról, hány cápa van és vicces kolléga egy tanulmányi úton, és hogyan lehet rekordot dönteni az úszó EB idején kicsit délebbre Londontól. 

*A fekete kígyó marjon meg - görögül

Bővebb információk a Christian Tour utazási iroda munkatársaitól, ott pedig  kérjétek Annamarit, ő a Thassos-i specialista.

A meghívásért köszönet a World Tours Utazási Irodának.

A képek minősége nem adja vissza az élőben látható eredetiséget. Az élmény azonnali megosztása késztetett arra hogy vállaljam a  megörökítést, esőben vagy tűző napon a hely beazonosítása végett.