Ha én egyszer miniszterelnök lennék, és jönne egy világjárvány, leállítanék minden felesleges beruházást, evidálnám az összes lakosomat, szakmai besorolás szerint, és azt a pénzt, amit elköltöttem volna téglákra, új épület felhúzására, azt szétosztanám két hétre elegendő összeg formájában minden egy éve szolgaként teljesítő és a pandémiás helyzet adta kötelességet teljesítők között, egyformán.
Mert egyformák vagyunk. Két hétig mindenkinek biztosítanám az internetet ingyenesen, ózont fújnék a panelek apró szobáiba, színes képeket vetítenék a panelrengetegre, támogatnám az énekesek és zenészek szerepléseit erkélyeken, udvarokon technikával, hangosító berendezésekkel, hogy az egész utca hallja a zenét úgy igaziból.
Boldoggá tenném a világom, és izgatottan várnám, így hogyan alakulnak a számok. Csak próbáljuk ki. Ha nem próbáljuk, nincs összehasonlítási alap, nem mondhatjuk hogy nem működik.
A média megy havat lapátolni, nyáron legyezi a köztereket, tavasszal és ősszel pedig papírgyűjtést szervez és fákat ültetnek, és közben „csöndkirályt” játszanak. A hivatalnokok smiley jeleket írnak az adóbevallásokra a következő két hétben, házhoz szállítanak, elolvassák az összes beadott, kitöltött, evidált, függőben lévő, elbírálásra váró iratot amit hála nekik a népnek le és be kell adnia ezeddig.
A politikusok házi őrizetbe kerülnek papok és apácák védnöksége alatt és kötelezően spirituális könyvekből felelnek majd együtt a megmérettetésen.
A rend őrei csillagport szórnának az utcákra, flashmobokban mutatnák meg elköteleződésüket a lakosok felé, az egészségügyben dolgozók beköltözhetnének a palotákba, a luxus ingatlanokba, a turizmusban dolgozók szakmai segítségével vigyáznánk őket és szolgálnánk.
Az összes szállodai szobát kiadnám olyan családok egyes tagjainak külön-külön, akik egymás agyára mennek, a természetgyógyászoknak médiafelületet biztosítanék, az edzőknek (kivéve a foci) ingyenes egészségbiztosítást és lehetőséget hangosbemondókon való buzdításra, a kisfalutól a nagytelepülésig, rádióban, tévében, megmozgatnám velük a lakosokat reggel és este, napközben saját felelősségre.
A családapáknak biztosítanék külön barkács tanfolyamokat online, az anyáknak ingyenes coach szolgáltatást és „én” időt.
A sörgyárak, éttermek kötelezően kihordanák a szavatossági időn belüli élelmiszereiket azokba a szállodákba, ahol egymás agyára menő családok tagjai frissítik fel magukat, és azokba a luxusingatlanokba, ahol az egészségügyi dolgozók pihennek.
A légitársaságok kamerákkal felszerelve elrepítenének a föld különböző pontjaira és megmutatnák azokat a helyszíneket, ahol most nem lehetünk, azoknak, akik nem bírnak a fenekükön maradni. A kampány célja, hogy mindenki megértse: ne aggódj, megvár.
A mezőgazdaságban dolgozók a madarakkal és bogarakkal megbeszélnék az ültetés és betakarítás menetét és tervezett logisztikáját, mit - hova és mikor. Az építőiparban dolgozók rehabilitációkon vennének részt, ahol a trénerek, edzők, gyógytornászok, masszőrök, wellnes központok segítségével fizikailag megerősödnének. Ehhez nemzetközi összefogással tolmácsokat, fordítókat is alkalmaznék.
Az utcák kiürülnének, de csillognának, a dallam összeérne két utca kereszteződésénél, az építőiparban dolgozók egészségesen fellélegeznének, a mezőgazdasági munkások új szaksegítséggel kevesebb munkával többet érnének el, a repülőgépek nem rozsdásodnának be, a mi érzékszerveink reménytelibben tekintenének a jövő felé, az egészségügyben dolgozók hálásabbak, a családok szabadabbak, az emberek egészségesebbek, a rend őrei emberségesebbek.
Csak két hét. Kíváncsi lennék hogyan alakulna. Írásom idealista, de hiszek a jövőben. Mert ha valami nem működik ezredszerre se, akkor bizony változtatni kell… A politika több száz éves. És nem működik.
Ha valakit kihagytam, helyezze bele magát a történetbe és írja tovább…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése