Megérkezés Thassos szigetére

Voltatok már úgy hogy egész éjjel nem aludtatok, vagy legalábbis a se nem alvás se nem ébrenlét állapotában egy köztes létben lebegtetek és az szerint dőlt el a napotok, hogy milyen az ébredés, milyen feladatok lesznek és mit kell prezentálni aznap, hogy dolgunk végeztével menjünk nyugovóra? Ha kellemetlen feladatok várnak ránk, akkor nyűglődünk, bosszankodunk és mindent elkövetünk hogy ezt más tudtára is adjuk és hogy minél hamarabb este legyen. És ilyenkor szokott lassan elérkezni az alvás ideje.

De ha aznap megláthatod a tengert, akkor az alvás és nem alvás kiegyenlítődik a víz tükrével, összeolvad a látóhatárral és a kék égi színeivel. Főleg mi, kék szeműek vagyunk érzékenyek a kék minden árnyalatára, ebből merítve energiát és motivációt. Főleg Görögországban kék szeműnek lenni kiváltságot jelent és biztosítékot arra, hogy pörög a komboloi, de nem akarok előre menni, a kompra szállás gyönyöreiről ejtenék pár szót.

Keramotiba érkeztünk magyar idő szerint 12.00 órakor, ami helyi idő szerint nyáron + 1 óra, vagyis 13.00. A komp olyan pontos precíz időzítéssel indult, amit álmodni se mertünk volna. Jöttünk, felszálltunk és indultunk. Tehát ha helyi idő szerint 1 órakor érkezünk, akkor biztosan megy komp. És végül a pontosítás kedvéért, három óránkénti megállóval, azonnali kompcsatlakozással, délután három órára időzített de természetesen későbbi indulással Budapestről, két csodálatos sofőrrel az utat 23 óra alatt tettük meg.

Úgy ette meg a teherautókat, buszokat, személyautókat az óriási hajó, mint amikor én tömöm kétpofára kedvenc ételeimet azzal a különbséggel, hogy én válogatós vagyok, a komp nem az. Minket is befalt a gyönyörű, kényelmes központi bárja és szomjasan nekiestünk Mythos kínálatának. Mythos Görögország kedvenc söre, kellemes, könnyű és frissítő. Az út jó társaságban kellemesen és gyorsan telt, Limenasban, a sziget fővárosában egy óra alatt voltunk sirályok kíséretében. A kikötőben vendégvárónk képviseletében Barbi arcú Timi várt, az idegenvezetőnk, és akkor már megnyugodtam hogy jó helyen vagyunk. Csak belegondoltam ha egyedül megyek egy távoli helyre ahol még a betűk is mások, nálam benne van a a pakliban hogy eltévedek. Mindig kell valaki aki vár, mindig jól esik a törődés, és mindig jó érzés a biztonságba menni. Még a hátizsákos utazó is befoglalja előre az Airbnb szállását vagy a kanapét, ha nem teszi, maximum a pályaudvaron alszik. Itt nincs pályaudvar, nincs villamos, hajók vannak, autók, és buszok. 

sörözés előtt

sörözés után

A komp potom 10 euro (utólag tudtam meg hogy oda-vissza), kényelmes, gyors, és a tenger olyan nyugodt, hogy akár úszva is meg lehetne tenni a szárazföld - Thassos távolságot.

Thassos Görögország legzöldebb szigete. Nem, nem Korfu. ha valaki ezt mondta, tévedett. Én láttam. Az egész sziget egy 100 km kerületű hegymassza, olyan gyúrt tészta, amibe mama öklének nyomai vannak mielőtt cipót formálna belőle. Macedónia smaragdja, ahol Zeusz szerelmes lett Európébe, fehér bika képében elrabolta a lányt, a testvérek elmentek megkeresni, az egyikük, Thassos ezen a szigeten telepedett le mert szégyellte kudarcát, és nem akart Europé nélkül hazamenni, így a szigeten ragadt. Az ő nevét viseli Thassos szigete a mai napig. Elgondolkodom, hogy amikor elindultam a nagyvilágba, vajon miért ragadtam le Budapesten?  Megtalálom-e a saját lakatlan szigetemet és mit kell ahhoz tennem hogy szigetet nevezzenek el rólam? Ma már úgy gondolom semmit, lecsúsztam erről a lehetőségről, csak Nisida Kinira szigete került magánkézre a környéken, egész ottlétem alatt azt lestem, mikor kerülünk olyan szögbe hogy megnézhessem a sziget másik oldalát, hátha ott egy helikopter leszállópálya vagy kacsalábon forgó palota vagy luxuskikötő látszik. De nem, ezek a gazdagok vagy a hegybe vésnek biztonságos bunkert, vagy csak úgy jól esik birtokolni egy szigetet és a természetre bízzák felülvigyázását. 

Nisida Kinira szigete magánkézben

És a nap fénypontja az úgynevezett komboloi, amit pörgettyű-forgattyúnak neveznek, semmi köze vallási rítusokhoz, csupán nyugi madzag, stresszoldó kapaszkodó, főleg amikor a kávézókban a férfiak meglátnak egy jó nőt, akkor minél erőteljesebben pörgetik, annál bombázóbb a nő. Szerintem Kavalában a mai földrengést a mi csapatunk 16 hölgye okozta, akik bejártuk a szigetet..... A hullámok biztos hogy elérték a 100 kilométeres hatósugarat, rezonanciát okozva a szárazföldön.

A szigeten híres az oliva termesztése és feldolgozása, méz és annak minden variációja méhektől a mézes gyümölcsig, a diótermesztés, márványbányászat.... De erről majd később. Hogy miért menj Thassos szigetére nyaralni?   Mert szárazföldön megközelíthető, mert olyan kedvesek az emberek, hogy méterenként elérzékenyültem a törődéstől és a figyelmességtől, mert magyar turista ritka holló arrafelé, mert a táj tökéletes, izgalmas és üdítő, mert normális árak vannak, mert a közbiztonság egyenlő a megtalált és visszaszállított laptoppal, a nyitva hagyott kocsikkal, és a raklapra pakolt márványtömbökkel, oliva prések, áruk, táskák és értékek pedig nem tűnnek el. 

Az utazásért és a megtapasztalt görög vendégszeretetért köszönet a Christian Tour Utazási Iroda budapesti irodájának.

A meghívásért köszönet a World Tours Utazási Irodának.

A képek minősége nem adja vissza az élőben látható eredetiséget. Az élmény azonnali megosztása késztetett arra hogy vállaljam a  megörökítést, esőben vagy tűző napon a hely beazonosítása végett.

Thassos felé

A mi szakmánk már csak ilyen. Szezon előtt bevállalunk ismeretlen tájakat, országrészeket, hogy első fecskeként hozzuk a hírt, mi biztonságos és hova érdemes elutazni. Pár önkéntes vállalkozó mindig kapható a kaland kedvéért. Miközben a média önti ránk a menekült áradatot, húszan elindulunk Szerbián és Macedónián át Thassos örökzöld szigetére. A Google térkép szerint 14,5 óra, nem számítva a határon feltartott ellenőrzéseket és az utak állapotát, kispárna, fejtámasz, pléd, étel-ital és két fantasztikus pilóta váltja egymást a szakmai számítások szerint 23 órás buszos utazáson.

Hinnéd-e hogy jó társaságban milyen kellemesen és gyorsan repül az idő. Igen, jár az üdvözlőital, előkerülnek a szalámis szendvicsek, de ez már olyan magyar tradíció, nem szabad megtörni, hiszen ösztöneinknek engedelmeskedve az evés-ivás minden merészebb vállalkozás előtt megnyugtatja a szervezetet és biztonságot ad a továbblépéshez.

Christian Tour mértékkel mérve a folyadékbevitel!

Szerbia - még világosban érünk a kicsit kihalt határátkelőhöz, várunk, majd kiszállunk és egyesével mutatjuk meg azonosító kártyáinkat, kinek mi van. Így előszezonban nehéz lenne elmondani a rendszerességet és a követelményt, de személyi igazolvánnyal simán átengednek a Magyar országrészről, pár méterre pedig beengednek Szerbia területére. Alszunk. Másfél óránként felébredek, a sötétben a hegyek - völgyek körvonalait körülhatárolják a kanyargó vizek ezüst megcsillanásai a szórtan világító lámpák fényeben. Jó lenne nappal is látni. A semmiben a közvilágítás kicsit logikátlan, aztán feltűnik egy-két ház és csodálkozom, hogy az autópályának mondott út mentén láthatóvá tett vidék csak látszat, vagy tényleg ennyire vadregényes és izgalmas Szerbia....

Duna Belgrádban

Macedonia - 3 órás tömör gyönyör. A ragyogó narancsszínű felhő elkísér a bozontos, barna törmelékes hegyek fölött, és mi a vájt völgyben olyanok vagyunk mint a menekülő időutazók valahonnan egy utópisztikus jövőből, ha nem vagyunk résen végig alusszuk a buszos inkubátorunkban a csodát, a kézzel vájt el nem dolgozott barlang-alagutat, a felhő borította zöld völgyet és a mögötte meghúzódó púpokat és az előtte kanyargó folyót, előtte kolostor, templom és a napfelkelte színei, mert a nap is kapaszkodik láthatóvá válni valahol az egyre magasabb hegyek fölé.

Játékos ébredés. Mindig a kedv határozza meg hogy nyűgként kezeljük a fárasztó kihívást vagy megtaláljuk magunk kis csodáit környezetünkben. A nem szabályozott folyó mellett a centiméterre pontosan bekarózott szőlőtőkéket, a semmi közepén termő fóliasátrakat, a hegyek tetejét összekötő transzformátor füzéreket, mellette elszórva szélerőműveket és mindezt olyan fekete zöldben ahol a tejköd felhő a szürke ötven és egy árnyalata. Ide vissza kell jönni. A hegy sávos színváltozása olyan természeti csoda, amit a felhők kénye kedve teremt a napnak szórakoztatására.

Macedónia

A titkolt reggeli kívánságkosaramban szándékom a mai napra teljesül, a végére a határőrök extra gyorsasággal engednek át a magyar-szerb, szerb-macedón, macedón-görög átkelőhelyeken. Belgrád gyönyörű éjszaka kivilágítva a Dunán át, Szkopje felé, Thessalonikit csak érintve, Kavala után Keramotiból kompozva Limenasba, a sziget fővárosába. De ez már egy másik nap története sok izgalmas kalanddal és látványos gyönyörűséggel.

Az utazásért és a megtapasztalt görög vendégszeretetért köszönet a Christian Tour Utazási Iroda budapesti irodájának.

A meghívásért köszönet a World Tours Utazási Irodának.

Az 1252 km Szegeden, Szerbián és Macedónián át egyénileg utazóknak jó zenével, biztonságos autóval és egyszeri leautózással, bírható, mondom ezt én, aki nem tudok 10 percnél többet egy helyben ülni.
Az 1252 km autóbusszal interaktív. Ugyanis van a buszon DVD lejátszó, 3 óránként megálló, kávé, és tea, váltásban két profi sofőr, gyönyörű élvezhető táj és biztonságos megérkezés....  Kell hozzá jó könyv, fülhallgatón hallgatható kedvenc zenék, fejpárna, kényelmes ruha és életszeretet.

A képek minősége nem adja vissza az élőben látható eredetiséget. Az élmény azonnali megosztása késztetett arra hogy vállaljam a mozgó járműből történő megörökítést, vagy esőben vagy tűző napon a hely beazonosítása végett.

0. nap valahol a múltban

Amikor Alejandro a repülőtérről fordította vissza Andreát, tudta, hogy meg akarja leckéztetni a nőt. Nem az iskolai sértő elutasítások miatt, és nem is a kialakult helyzet miatt, hanem mert ő így akarta és kész. 
Egy telefon - pontos időzítés, kivárás - és pont akkor szólalt meg amikor kell. Hátrahagyva gyereket, macskát, logisztikáját egy kialakított életnek. A férfi tudatosan kaszálta az emancipált nőket, akiket sok hasonló társával együtt igába akart hajtani, vagy csak megleckéztetni, vagy saját perverz szórakoztatására bábuként megrángatni. 
Andrea már rezzenéstelen arccal fogadta ezeket a támadásokat. meg kellett tanulnia és szoknia, hogy mindig lesz olyan férfi az életében, aki fél tőle, és a félelem legnagyobb bajtársa az agresszió. Az elején még harcolt ezekkel a fenevadakkal, aztán megtanulta kezelni őket, a végén pedig jobbnak látta átlépni, elfelejteni és a méltatlan bánásmódot emlékei színtelen foltjaként elkönyvelni. Tudta, és meg volt róla győződve, hogy az agresszió mögött nem csak hatalmas frusztráltság, hanem mérhetetlen komplexus, bizonyítási vágy és kis farok húzódik. Mert már ismerte ezeket a férfiakat, nagyon is.

Behúzódott az első útba eső oszlop mögé és rágyújtott egy cigarettára. Végigpörgette az elmúlt négy hónap történéseit, mit tett és mit nem, hol hibázott, mire készüljön és egyetlen célja volt, hogy szabályosan lélegezzen. A cigaretta volt most a lélegeztető készülék, a zacskó, az alfába süllyedés és a jóganyújtás. A bőgés fojtogatta, de ez csak a megszokott kezdeti önsajnálat volt, az ego „jajmileszveled drága” és „óh én szerencsétlen” próbálkozása, de az ösztön, az évek rutinja és gyakorlata felülírta a sors iróniáját, felhívta legjobb barátnőjét, aki a papot helyettesítette felzaklatott állapotában, és külső harmadikként fel tudta készíteni higgadtan, tárgyilagosan a készülő katasztrófára.

A katasztrófa kialakulásáért természetesen ő is tehetett. Erős harmincasként már nem éppen az alkalmazkodás volt a fő erénye, és a sorrendje is az évek múlásával kategorizálódott. Ennek okát és miértjét ő tudta, soha nem kérdezték tőle, és elvolt vele. Ezzel senkit nem bántott, akiket meg megbántott igazán nem voltak gyökeres elemei életének. Azok is tudtak tovább élni nélküle és ő is tudott élni nélkülük. Minek megsatnyulni a lelkiismeret játékában, miközben folyton arról beszélünk, hogy viselkedjünk felnőtt módjára. Andrea a maga módján felnőtt volt. Közeli barátai – és közelinek nevezett mindenkit akivel napi 3 óránál többet töltött élőben vagy telefonon – ismerték gyerekes szokásait, melyek néha túlzások voltak, de ezeket a játékos túlzásokat vagy elfogadták a barátok, vagy finoman jelezték, hogy mikor van az a pont.

Andrea szerette a korrekt játszmákat. Az őszinteséget tekintette élete fő mottójának és utálta az összes szuperhősös filmet, mert a filmek szerint minden szuperhős férfi. A nő viszont tudta, hogy nem minden férfi szuperhős.

Megtanulhatta volna manipulálni az olyan férfiakat, mint Alejandro, de minden nem természetes kifejezése önmagának taszította, bőven elég volt teste rugalmassága, hatalmas szép szemei ragyogása és földöntúli kisugárzása, ezek voltak természetes adottságai, melyeket fiatal korában takart, később tudatlanul, de használta.

Nagy levegő és indulás vissza. A megaláztatásnak eme fajtája mélyen átjárta zsigereit. Most nem gondolkodott azon, hogy nem utazik el, ezen majd lesz ideje sírni, ha egyáltalán megengedi magának, most erőt kellett gyűjtenie egy szadista elme megnyilvánulásához. Számba vette, mi motivál ilyen esetben egy embert: csupa rossz – féltékenység, harag, düh, ego, megbántottság (jaj istenem, nem jut eszébe több negatív szó, talán kezd betompulni a saját kialakított világában, és ezért marja föl az első jöttment….), na szóval: vész esetén lendülnek támadásba az állatok, vagy ha úgy idomítják őket. Erről meg akart nézni egy filmet is, de fél óra után nem bírta a gyomra. Inkább úgy döntött saját állati ösztöneire hallgat vagy a női intuícióra, amin folyamatosan dolgozott, épített, és egyetlen fő célt tűzött ki maga elé, hogy az elkövetkezendő időben nyugodt és higgadt marad. Nem üvölt, nem csapkod, nem káromkodik, és nem szól. Részéről ez volt a játék válaszlépése, egy előre megfontolt stratégia, egy harci csel, egy komolyan felépített búcsú imázs. Mert ezek a mai kor összecsapásai, apró forradalmak, kisebb háborúk, azzal az apró múltbéli történelmi ténnyel, hogy a férfiak megtanulták, a nők pedig csak érzik.

A nagy keresztre feszítés pár perc alatt lezajlott, egyoldalú feltételekkel. Nem szólhatott, nem kérdezhetett és nem is érvelhetett. Így a csendkirály megoldódni látszott. Azonnali hatállyal, egy havi fizetéssel, és fenyegetéssel megváltak munkájától, tudásától és ideje egy harmadától. Indoklás egy apró etikai szabálytalanság, ami nézőpont kérdése, a túlélést szolgálta, nem terjedt ki rá a szerződése és hosszú távon mindenkinek jó lett volna.

- Ez most már az enyém marad! – gondolta Andrea, az emberi butaságot ismét a maga oldalára fordítva, nagyot sóhajtva, aláírva, az aprót az asztalon hagyva isten nevében.

Nem szeretett volna Alejandro szintjére süllyedni, hisz a férfi az ő világában benyelte volna a rutinjával. Andrea szintjén viszont a férfinak nem volt tapasztalata. Megköszönte, hogy szánt rá az életéből 10 percet majd elnézést kért, hogy ő viszont nem szeretne többet. Ez a szerencsétlen nem is tudta elképzelni milyen jó szolgálatot tett ezzel a nőnek, akit pont az ilyen pillanatok éltettek, adtak neki életigenlést, visszaigazolást, motivációt és a szabadság olyan lendületét, amivel egy atomreaktort is bármikor le tudott állítani.

Csak egy fejezet, a lapozás előtti nyálazás, amit Andrea megedzett lelke szánt ennek az apró kis játéknak.