Majdnem apáca lettem

Azt tudtátok hogy apáca akartam lenni gyerekkoromban? Az Abigél film, Madonna és a közösség hatására amiben éltem. Elég szélsőséges befolyás, elismerem, de imádom a nem mindennapi helyzeteket, és a Gellért hegy szikláiba vájva nekem is az lehetne, egy szürke vászonruhába öltve, a külvilág által pingvinnek csúfolva, és belegondolva hogy több tíz nő egy helyen, uramatyám, most komolyan, néha önmagamat nem bírom elviselni nőként, és akkor kettő, három, tíz, húsz, belegondolni is nehéz, még a többnejű nemzetek is fokozatosan eltörlik a többnejűséget, mert már a férfiak is kezdik belátni, hogy egy nő bőven elég..... Csak egy, egyetlen magasságos, tiszteletreméltó, irányító és gondoskodó tud ennyi nőt elviselni egy helyen, a Magasságos Atyaisten. És amikor meglátjuk a kolostor helyét, ami 300 méterre egy sziklaszirten meredezik, elveszítem egyensúlyzavaromat és tudomásul veszem, hogy itt én is elviselném az összes szent és szeplőtelent, legalábbis pár napig vagy óráig. 

Van ennek a kolostornak két különlegessége. Az egyik egy aprócska szögdarab Jézus keresztrefeszítéséből, amit egy törékeny ortodox hölgy őriz a bejáratnál, és egy kívánságkönyve, amibe ha beleírod mit szeretnél, Mihály Arkangyal, az oltalmazó megold. Sajnos a könyvbe nem írhattam, mert az első kérdés az volt, hogy milyen vallású vagyok. Későn jutott eszembe, hogy kivághattam volna egy Ferenc pápa által biztosan támogatott mindannyian egy Istentől vagyunk replikával, de olyan átszellemült lettem az aprócska kápolnában, hogy nem kísértettem meg saját magamat, inkább csendben konstatáltam, hogy megkaptam amit akartam. Ugyanis a kis kápolna úgy beszippantott, hogy ha kolléganőmet nem érinti érzékenyebben a hely szelleme, akkor még talán most is ott ülök önmagamba figyelve. Engem a filmekben mindig a liftesfiú érdekel, aki felviszi Tom Cruise-t a legfelső emeleti apartmanjába, a titkárnő miután beengedte a vezérhez Nicholas Cage-t, és a lovászfiú amikor gyeplőn kivezeti Robert Redfordnak a lovát. 

Nos a mi ikonunk szereplője egy tipikus pásztorfiú, aki ott lóg a falon. Milyen csodákra lehet képes egy pásztorfiú? Abban az időben ritkaság írni-olvasni, saját magam spiritualizmusa az egyszerűség felé navigál, aminek a lényege, hogy "Stavrosunk " nem bonyolította túl a dolgokat, odacsapott botjával, közben arra gondolt hogy szomjas, erre forrás fakadt azon a helyen Mihály ide vagy oda. Zarándokhely lett, majd jöttek Athosz szerzetesei a szöggel, meg a törökök akik megtámadták őket, szög egy fába került, majd hosszú idő eltelt, Mihály Arkangyal megint jött, szög maradt. A helyiek 24 órára haza is vihetik, ha nagyon konkrét bajt tudnak felmutatni. És már megint ez a közbiztonság.... Meg mintha a bizalom is más cipőben járna errefelé....

A kis kolostorban megölelem érzékeny kolléganőmet, érezzük a történéseket, olyan nyugalom és béke kerít hatalmába a miniatűr kápolnában, amit a falon lógó képekből azonnal összerakok. Az egyszerű birkapásztor nem gondol semmit agyon, egyszerűen éli életét, boldog ha süt a nap és nyugodt ha fúj a szél, célorientált ha esik az eső, majd gondol egyet és a dolog történik. Ez a Csoda!

Gyújtok egy gyertyát önmagamért, nyugtázom eltávozott szeretteim közelségét és törődését, megsimogatom a pirinyó szöget az ajtó mellett, alázatosan lehajtom fejem kifele menet hogy be ne verjem és belélegzem a levegőt amit ad a kint.

Kicsit haragszom a hetvenes mobilszolgáltatóra, mert engedményétől a hely szelleme elveszti varázsát, az ember gyarló és megvezethető és miután szétszóródunk saját világainkba az ájtatosság leplezetlen varázsára hangolódva, a 20 fős csipet csapat egyesével ücsörög a padkákon betartva az öt méteres tisztes önvizsgáló távolságot, a megszólaló mobil érzéketlen, nyers csörgése olyan mintha fémhuzalt húzogatnának agyvelőm legbelsőbb közepében. Nem érti a kolléga hogy nem akarom a skoda biztonsági kulcsát megoldani és hogyan tud így kikapcsolódni az ember ha közben olyan mintha otthon lenne, és nem akarom magammal hozni az ezer kilométernyi batyut, mert mint a mosogatás is, és minden papírmunka ami otthon van, az otthon is marad. 

A kolostor Kakostephanos és Thimonia között van, de azt nem úgy kell elképzelni, hogy van két település és ha az egyiken átmegyünk jön a másik, mert itt vannak Scalák és hegyi megfelelőjük, de erről majd később, hajtűkanyarok, szerpentinek, kilátás és két csodás sofőr na meg egy jó társaság.... 

A buszon olyanok vagyunk mint a gyerekek, hallgatjuk a görög mondákat, képtelenség megjegyezni őket, de a mesét is a dallama miatt hallgatja a gyerek. És a legszebb mesék szigeteken születtek a szó szépségének igazi értelmében.

Délután nem kibúvó, de muszáj megírnom jegyzeteimet hogy tovább tudjam adni az élményeket, így maradok a sziget leghomokosabb strandján, szabad akaratomból eldöntve hogy farkas szemet nézek a hegyekkel, vagy duzzogva hátat fordítok és a végtelen tengert bámulom-e. Ahogy az írói szabadságom kívánja. Úgy repül el az idő, és olyan gyorsan jönnek a koromfekete fellegek, mint amikor a gyorsulási időmérésen a tét a ki ér be elsőnek. 

Oda-vissza kár hogy nincs nálam a lépésszámlálóm, lemerült telefonom utolsó szikráit úgy védem mint anyatejet elapadás előtt. és amikor meglátom a két autóbusz pilótánkat, a hálám a délelőtti ájtatosság mércéjét verdesi. Most már tudom hogy el lehet veszni Görögországban, és tulajdonképpen eljutottam arra a pontra, hogy szívesen elveszek Görögország ezen szigetén, és maradok elhagyott turista, akinek azonnal mindenki segíteni akar....  Megiszom frappémat, meghallgatom a leleményes történetét Barbie arcú Timitől, elindulunk a többiek felé, én már harmadszor ezen a távon, az épületek régi ismerősként üdvözölnek, Timit pedig a helyiek.

A Migio Gastro bár tulajdonosa épp ekkor pakolja ki a napernyőket és a kinti cuccokat, beinvitál a most még hangárba, a szezonra viszont egy nagyon stílusos étterembe. Ülünk a kempingszékeken, pörög a görög, én csak ülök és elkezdem érezni a nyelvet. Két idegenforgalmi szakember ha beszél, mi más lehet a tárgy mint a vendégek, a múlt szezon és a jövő. A hangsúlyból, a tagolásból, a szemek pillantásából, a gesztikulálásból tudom hogy tudom miről beszélnek. Lehet, hogy van egy rejtett képességem?

Nicos a Migio tulajdonosa elvisz a strandra, szinte már helyinek érzem magam, kiderül ő megy maratont futni a hétvégén, ujjongok a közös téma miatt, megbeszéljük a cipőt, mert ez az a téma ahol cipőkről lehet férfiakkal is beszélgetni, érzelgős búcsút veszünk, hajrá vasárnap, és kollégák biztatására akik máshol rugalmasak én lemegyek hídba.

Luxusszállodák is épülnek a szigeten. Bolgár befektetés.

Az Aeolis Palace Thassos szállodánkban miközben este isszuk a Calliga bort, egy görög Isten elmegy mellettem és Zeusz vakuzik. Holnapra vihart és rossz időt mondanak. Egy dolgot tudok. A tenger mellett  rossz időben is boldog vagyok.