Tamaki Makau Rau – hajadon 100 szeretővel….

Amikor Isten megteremtette a földet, az ecsetje végén megmaradt festékcseppeket a lap alján lerázta. Ebből a miniatűr színkavalkádból született Új-Zéland, egy sokszínű játszótér, ahol az ember megtanult együtt élni a természettel, szimbiózisban, mindenki legnagyobb örömére. 

Auckland pedig az ország legnagyobb városa és több felmérés alapján a világ legélhetőbb városai kategóriában az első tíz között foglal helyet már jó ideje. Legkarcsúbb része Új-Zélandnak, ahol a természet ezer arca 1-1,5 órás autóútra megtalálható: mangrove mocsár, fehér és fekete homokos tengerpartok, kemény levelű őshonos lomberdő, páfrány faerdő, pálmaerdő, kauri erdő (védett fa, a világ 2. legnagyobb fája), esőerdők, vízesések, káprázatos, drámai tájképek. A várost körülölelik az esőerdők. Del-keletre a Hunua Ranges, ahol 4 tó található, az aucklandiak innen nyerik az ivóvizük egyik felét, a másik felét pedig a nyugatra található Waitakere Ranges esőerdő négy tavából. Gazdag élővilág, rengeteg madár, sok kiránduló övezet és látvány tárul elénk bármerre indulunk. Aucklandtől nem messze van egy fekete homokos „minisivatag”, nyolcvan méteres dűnékkel és középen egy tóval, körülötte esőerdővel.

Itt minden nap találunk kedvünkre való eseményt, kiállítást, rendezvényt, fesztivált, és egy négyzetméteren több bárt és éttermet mint Manhattanben. Káprázatos kilátás a déli félteke legnagyobb vitorlás kikötőjére, ahonnan jövőre indul a világ legnagyobb vitorlásversenye, az Amerikai Kupa. Ugrás a Sky Towerből, bepillantás a több díjjal kitüntetett Auckland Art Gallerybe, ahol elfér egymás mellett a Maori kultúra és Picasso, Pieter Bruegel, Cezanne, Gauguin és Matisse. Vulkán vulkán hátán, igazi esőerdőszigetek és parkok, és a legendás piros busz ami kékszínű és ingyenesen végigvisz a város leghíresebb látnivalóin: Queen Street, Sky Tower, a rendezett utcákon, a multikulturális belvároson, röpke 30 perc alatt.

A Manukau öböl a szigetország második legnagyobb öble, nyugat felől belenyúlik a csipkézett városba. Egy része hajózható, de nagy része sekély, tele mangrove fával, és érdekes élővilággal. Sok itt a cápaivadék, akik különösen kedvelik a mangrovés partszakaszokat, úgynevezett cápaóvodát alakítva ki. Az újszülött cápák, mindaddig, amíg nem érnek el a növekedésben egy bizonyos testhosszúságot, még akkor is, ha eredetileg nyílt vízi fajok, egy meghatározott és viszonylag védett sekély vizű területen maradnak, hogy védettek legyenek a nagyobb ragadozóktól. És mivel Új-Zéland mentes minden ragadozótól, ideális helyszín a nyugodt gyermekkorhoz....
Új-Zéland emblematikus állata a kiwi madár például azért felejtett el repülni, mert nem kellett menekülnie....

A keleti part sekély, fehér homokos, az év legnagyobb részében csendes. Családoknak ideális. Itt található a Hauriki gulf, ahol a sok sziget közül a legismertebb a Rangitoto sziget, egy kb 600 éve kitört vulkánnal. Auckland tengerpartjáról látni a kb 5 km-re lévő szigetről kitört lávafolyamokat. Egy történelmi előtti vadregényes táj fogad 30 perc hajóútra, mintha nem is egy nagyváros mellett lenne. Waiheke Island a szőlészetéről és a borászatáról ismert, főleg luxusturizmus jellemző és hogy itt született a Greenpeace.

A környéken sok kis sziget magánkézben van és Új-Zéland egyedi élővilágának megmentésére tett intézkedések miatt itt találhato számos madárrezervátum, ahova tilos belépni.

Szörfözés szempontjából a nyugati part a legideálisabb hely mivel a szigetet főleg nyugati szelek érik. A fekete homokos nyugati tengerpart gazdag ércben, ha elég sokáig vagyunk a homokban, annyi ásványi anyagot vesz fel a szervezetünk, hogy feltöltődünk. A föld mágnesen energiája jót tesz a szervezetnek

Új-Zéland a világ legbiztonságosabb és leglojálisabb országa. Ragadozó és veszélyes állatok nem telepedtek meg a szigeten, Földanya megtanította száz szeretőjét, hogyan tarthatja fenn mindenki számára az élhető életteret, és hogyan tud egymás mellett létezni több nemzetiség és különbözőség. A lap alján a letisztult minta.

Auckland madártávlatból. Az előtérben Mt. Eden, a maorik szent helye, jobbra a háttérben Rangitoto vulkánok láthatóak, középen a City. Jól kivehető a Hauraki Gulf szigetvilágának egy része is.

Gannet Colony: Muriwai Szula madár kolónia. A vadregényes Nyugati parton található vulkanikus sziklákon az egész évben itt lakó madarak testközelből megtekinthetőek, miközben ők élik a vad madarak életet mit sem törődve a kíváncsi emberi tekintetekkel. Az 1.8 méteres szárny fesztávolságú Szula madarak sok különlegessége közül talán a búvár és vadászbombázo képessegük a legmeghökkentőbb. A levegőből 100km/órás sebességgel becsapódnak a vízbe és a víz alatt pedig tovább úszva akár 30 méter mélyre is úsznak a halak után, amihez igen fejlett “technológiával” kell rendelkezniük...

Piha - a leghíresebb új - zelandi tengerpart. A szörfösök mekkája és a természetkedvelők gyakran látogatott tengerpartja. Népszerűségét nemcsak a körülölelő drámai hegyek, esőerdők, vízesések de a fekete homokos tengerpart, a csipkézett partszakasz és a képen is láthato Oroszlán Szikla adja (ami egy fekvő oroszlánt formáz).

Waterfall Auckland - Az Aucklandtól nyugatra található esőerdők igazi inyencségeket rejtenek a természet szerelmeseinek. A sokszáz különböző páfrány és moha fajokon túl a pálmák, a keménylevelű erdők, és a számtalan patak, szakadék, hegy, vízesés ad kifogyhatatlan kalandokat a túrázóknak. Az igazi kincseket csak a helyiek ismerik mint például a vízben élő parázsférgeket. Bizonyos vízesések alatt ha a kezünket megmozgatjuk a vízben, az egész víz világítani kezd a benne élő foszforeszkáló élőlények miatt… Igazán varázslatos élmény, ami csak egy a sok közül ami itt várja az utazókat...

Isten nem pihent a hetedik napon sem...

A Skytrax díjas, 2017-ben a világ legjobb légitársasága és a legjobb business class díjjal kitüntetett Qatar Airways a világ leghosszabb repülő járatával Auckland - Doha útvonalon 17 óra 40 perc alatt repít el a világ másik felére.

Odafele pedig  Doha - Auckland repülőúton megnézehtjük a Gyűrűk ura összest + a Hobbit filmeket, 50 perces szünetekkel egy Triple 7 gépen. A Boeing 777 az egyetlen repülőgép ami úgy lett kialakítva, ami elbírja ezt a rengeteg kerozint technikai megálló nélkül.

És rengeteg új szolgáltatás, ami egyszerűbbé és nagyszerűbbé teszi az utazást. Például Dohában nincs vízum - nem kell fizetni, csak egy pecsétet kap az útlevelébe az utas

Sofőrszolgálat Black Lane szerviz - Magyarországon is működik, fizetős exclusive szolgáltatás (luxus kocsikkal).

Doha - 6. legjobb repülőtér a világon. Loungok: Al Maha, Onyx... exclusive várók, akár wifi szolgáltatással, 0-24 órában az üzletek nyitvatartása, reptéren belül kisvasút ami a terminálok között szállítja az utasokat, nagy maci a reptér közepén, amit az emir lánya vásárolt a Christie's árverésen és különlegessége hogy egy svájci művész, Urs Fischer alkotása, belül bronzból, kívül pedig plüssel (flüssel) van bevonva, a gyerekkor játékainak állít emléket. Súlya 18-20 tonna. Mivel az én gyerekkorom még nem ért véget, várom a személyes találkozást teddy macival....

Köszönet a blog megírásához Csaba Shepherdnek, a NewTourZealand Utazási iroda tulajdonosának, aki Új-Zélandon élő magyar idegenvezető, a privát túrák szakértője, aki tudását, helyismeretét és az ottani kultúrák felfedezését hozza közelebb hozzánk.

Külön köszönet Szabó Petronellának, a Qatar Légitársaság magyarországi képviseletének marketing munkatársának, aki nagyon sok hasznos információt osztott meg velem a világ legjobb légitársaságának előnyeiről.

Bakancslistás helyeim ahol még nem jártam

Azt hiszem, az utazás az az egyetlen égő vágy, ami reggel kiugraszt az ágyból, aminek köszönhetően megtanultam fókuszálni, és még a túlélési ösztönömet is felülmúlja. Olyan szinten vágyni az utazásra, hogy közben elfelejtek beintegrálódni közvetlen környezetembe, azt hiszem ez az igazi szenvedély egy utazó életében.

1. Új-Zéland

Megvalósulni tűnő álom. Érdekel a hely természeti szépsége, az ember és a táj összhangja, hogy hogyan tudják a helyiek alárendelni magukat a természetnek, miben hisznek a maorik, milyen egy szigeten csak egymillióan élni...
Ki szeretném próbálni a szörföt, a bungi jumpingot, a jetboatot, sielni nyáron és napozni télen, bálnákkal úszni, delfineket nézni, egy picit Gerald Durrellnek lenni és hobbitnak, hakát táncolni és naplementét nézni nyugaton, napfelkeltét keletem, a világ legtávolabbi országában.

2. Csendes Óceáni szigetek

Egy lakatlan szigeten egyedül vajon milyen lehet? Bevállalom 5 napra jövőre a születésnapomon. Milyenek az emberek akik emberi húst ettek? Ha azt mondom egy újszülöttnek hogy annyira cuki hogy úgy megzabálnálak, mi a szülők reakciója? A homok tényleg olyan mint a púder?
Reggelente körbefutom a saját szigetkörömet! Tengerparton a szabadban alszom. És megnézek egy igazi pénisztokot....

3. Portugália

Fadót énekelek Coimbraiban. Utazom a híres villamoson Liszabonban.
Gyalog körbesétálom Portugáliát Farotól Portóig a tengerparton. Megismerem a helyiek lazaságát, sokszínűségét, és kitalálom, hogy akarok-e ott élni. Szörfözök Cascais-ban és Estorilban, portói bort iszom Portóban, Fatimában úgy maradok kinn amikor senki más és várom a jelenést. Átruccanok Madeirára és megnézem virágba borulva.

4. Bali

Bérelek egy házat, egy biciklit, megkeresem a saját Ketutomat akinek másolom könyveit, és találkozom Javier Bardennel!
Körbebiciklizem, megmászom, megfonom. Kerékpárral a rizsföldeken, megmászom az Agungot és virágfüzéreket fonok hajba, nyakba, dísznek és ajándékba.

5. Argentína

Megtanulok tangózni, nőnek lenni és élvezem a bókokat.

6. Monaco

Milyen lenne úgy ébredni, hogy van ötven millió euró a számlámon? Mit csinálnék ha a luxust tálcán kapnám?
Megszállok a Hotel Hermitage Monte - Carlo szállodában, ebédelek a Vistamar étterem teraszán majd a Limún bárban élvezem a francia konyha desszertjeit. Megélem a luxust álomkivitelben.

7. San Francisco

Egy igazi kozmopolitának kihagyhatatlan ez az ezer arcú város. Minden filmimádó fel akar mászni a meredek utcán, átmenni a hídon, kiszabadulni az Alcatrazból, csavarogni egyet a Napa völgyben, megkóstolni a friszkói hippivilágot, lekacsázni a Lombart Streeten, megmászni az összes "Hill-t"....

8. Szentpétervár

Gyökereim megrögzötten ragaszkodnak valami szlávhoz, észak Velencéja az a város, ahol megtalálható mindaz a művészet, kultúra, történelem és látvány, ami miatt hajlandó vagyok kicsit hidegebb éghajlatra is menni.

9. Marokkó

Kisfaludy, Exupery, Yves Saint Laurent, és most hogy közvetlen járat megy Marakeshbe, egy igazi spontán utazásnak lehetek résztvevője.

10. Bregenz fesztivál

A Bódeni tó patjára épült a világ legnagyobb szabadtéri tavi színpadán megnézek egy Toscát, egy Aidát, egy Álarcosbált, Figaro házasságát, Carment, és az összes egyedi tervezésű színpadképet megcsodálom.

Giacomo Puccini: Bohémélet  2001/2002

A tízparancsolatom

Sokan kérdeztétek, hogyan tudok elutazni egyik-napról a másikra, és hogyan tudok távol lenni hosszabb ideig. 10 pontos szabályom spontán utazáshoz:

1. Legyen úgy bekészítve a bőröndöd, mint amikor szülni indultál!

3 nagy bőröndöm van és egy hátizsákom. Mint mindenki más én is utálok pakolni, de az évek alatt megtanultam praktikusan vinni magammal dolgokat az utazásaimra. Lassan olyan lesz a bőröndöm, mint a szülés előtt pár héttel bekészített táska.... Csak fel kell kapni....

erdélyi spontán csavargásunk "Kisvörössel"

2. Mindegy mennyi időt töltök külföldön, minden pillanatát élvezem és megkeresem minden levegővételben az élményt!

Útjaim általában 7-10 naposak, csak az élmények olyan tömények, hogy hetekbe telik leírni őket. Viszont nekem egy légy repülése is élmény Olaszországban. Persze, mert olasz légy....

3. Az útlevél az egyetlen utazási okmány!

Az útlevelem mindig nálam van! :) Nem személyi! PASSPORT! Nehogy már ezen múljon ha mondjuk Párizsból kapok egy lehetőséget továbbrepülni Új-Zélandra....

Las Vegasba pl útlevél kell :)

4. Nyitott vagyok, tisztelettudó és elfogadó.

Emberekhez fűződő kapcsolatom fő tényezője a nyitottság, felebaráti szimpátia, elfogadás. Az utazók legfontosabb szabályait követem itthon is és utazásaim során is! Nem hiszem hogy megalkuvó lennék. Ez tiszta üzlet. Ha én jól érzem magam a társaságodban, te is jól érzed magad a társaságomban. Idegen országban pedig ALKALMAZKODOM! Tudomásul veszem hogy vendég vagyok, és tiszteletben tartom az ott élők életét, szokásait és másságát.

5. Bátorság!

Hihihi! Ezt élvezem a legjobban :) Ez minden nap egy komfortzóna szint átlépése. Természetesen az emberi intelligencia, lojalitás és emberiesség maximális betartásával.

Egyiptomi kalandjaim bátorságpróbálóknak

6. Gyors és spontán döntések utazás előtt, közben és után!

A lemondott utakra is érvényes, mert nem mindenhova megyek el. A lényeg, ha lemondok egy utat, ne fájjon a szívem. Ha itthon maradok hosszabb ideig, mert tudom hogy egy nagyobb utazásra kell felkészülnöm, nem bánom hogy punnyadok a négy fal között, készítem jegyzeteimet, míg a barátok fesztiváloznak, buliznak vagy épp elutaznak. Nélkülem....

7. Mosoly minden helyzetben!

Sok szélsőséges helyzetből kihúzott már. Próbáltam az erőből mondom meg szitut is, de maradok a mosolynál!

8. Ápold a kapcsolatot barátokkal, szomszédokkal, ügyintézőkkel!

Akik spontán helyzetben vigyáznak cicára, locsolnak virágokat, átveszik a postát és tudósítanak az otthoni helyzetről... <3

9. Válogasd meg kivel dolgozol!

Fantasztikus kollégák akik az utazásaim alatt végzik helyettem a munkámat. <3

az egyik ilyen utat például egy utazási irodának köszönhetem

10. Minden helyzetben legyen internet!

Ezt tényként kell kezelni, magyarázatra nem szorul!

+ 1: Elegendő kíváncsiság más népek, országok és helyszínek kultúrájának, a természet szépségének felfedezéséhez, ami olyan erővel motivál, hogy minden más másodlagossá válik.

Grand Canyon

Korai indulás és utazás kínai idegenvezetéssel. Az én szakmám csodálatos, irigylésreméltó és néha vicces. Freddy ott folytatja ahol abbahagyta a csoport érkezésekor, azzal a biztos megnyugvással, hogy most sem értem neki mit mond. Amerika történelméből van bepótolni valóm, az aktuális tényeket pedig úgyis megtapasztalom, tehát nem bánom hogy nem értem a mandarin nyelvet

.

A kaktuszok amik mellett elmegyünk fáknak kicsik, kaktusznak óriásiak, a kengyelfutó gyalogkakukk jut róluk eszembe, amikor a prérifarkas üldözi, és mindig nekimegy a szúró óriasoknak, viszont a gyalogkakukknak sikerül kikerülnie őket.  

A kaktuszok mellett sivatagi kórók, kiszáradt bokorkezdemények mindenütt. Fura összhang a zöld kaktusz és a színtelen kóró, csak keselyűk és varjak látogatják őket..

Közel három órás út Las Vegasból. És amikor az első sziklát meglátom, már tudom mi az a hatalmasságot jelképező, óriásokban látó amerikai lépték.

Amikor először voltam Amerikában, elképedtem a tárgyak, használati cikkek, eszközök méretétől. Olyan volt számomra az épületek, a szendvicsek nagysága, mintha Gullivernél járnék. Ott álltam, és összetöpörödtem mint egy kisegér.  Akkor értettem meg, hogy Európa miért ékszerdoboz, és a nagy országoknak mitől van ez a megalomán alkotási vágyuk. És most már tudom, hogy szerényen kellene szeretnünk a Kárpát medencét, ha nincs jobb akkor a művészettel kompenzálni ahogyan azt az olaszok és franciák teszik, pedig nekik tengerük is van, vagy az életminőséget javítani, ahogy az északi népek kompenzálják a hideget arrafelé, pedig ők is bővelkednek fjordokban és ezer arcú természetben. Amikor otthon a szlovák paradicsomban szétnézek, és megmászom a szurdokot, és sétálok a mezőn majd futok a gáton, elfogadom azt a szerény de biztonságos otthont amit kaptam. De látni és megélni a Grand Canyon szellemét, egy másik dimenzióra fekteti a létezésnek ezt az emberöltőnyi képét.

A vasmadár. Nem kérdés hogy felülők rá. Bármennyibe kerül, bármilyen érzés, nem minden nap adódik lehetőség hogy helikopteren ülhetek, és ha felvetődik most és itt, akkor az azért van, hogy kipróbáljam. Hat, maximum nyolc személyes a járgány a pilótával. És itt már egy igazi pilóta ül. Ő a fix pont. Csak abban tudok bízni, hogy jól irányítja a vasat. Nincs jó hely vagy rossz hely, mindenhonnan jó a kilátás. felszállunk, és ez más mint a repülőn töltött 12 óra volt idefele, ez olyan mint amikor felhőn ülök és lógatom a lábamat meditáció közben, vagy amikor a föld fölött repülök csak úgy mint egy madár. Lassan emelkedünk és ez megkímél a szintkülönbség adta zavaroktól, átmegyünk a hegyek fölé, és fentről láthatom a hasadékot, alul a Colorado folyóval. Két szikla között egyensúlyoz a helikopter, fordulunk, dőlünk, és bármelyik irányba nézek, körös körül már a vájatban vagyunk, hosszan a meredély között, leírhatatlan a látvány, a nagyságok, a magasság és a mélység, a színek és a formák. Leszállunk egy szirten a parthoz legközelebb eső sík területen, ahol egy közép nagy helikopter leszállhat, majd irány a part, ahol már előre kikötött hajók várnak elindulásra. És itt ringatózok a Colorado folyón, mint Pom Pom a faágon, lövöm a szelfiket és örökítem meg a tájat, a nap játszadozik a színekkel és velem, vakítóan süt, a másik oldalon pedig a falra vetítve elsötétedik.

Nekem biztonság a masszív fal körülöttem ami mederben vezeti a sötét vízű folyót. Itt lehajózhatnék egész Mexikóig, ha a Hoover gát nem állná utamat….

Mondom a helyikenek, hogy micsoda boldogság itt dolgozni és élni.  És ők ezt tudják. Mindenki örömmel és boldogsággal ürít szemetet, irányít parkoló buszt, szedi a jegyeket vagy az információs pultnál adja tovább tudását. A nemzeti park területén, a kizárólag itt közlekedő busz ami a három kilátó ponthoz visz, az egyik szakaszon a pilóta felszállás után tudatja velünk, hogy ez kutyafüle amit eddig láttunk, most jön a java, kapaszkodjunk, mert ő siet, hogy minél hamarabb lássuk a büszkeségét.  Megjegyzem, az első megálló egy western település, a második a SkyWalk, a harmadiknál pedig tényleg leesett az állam. Itt költöttem el szerény kantinos ebédemet egy keselyűk által gyakran látogatott asztalon, és ilyenkor előjön belőlem valami ősi ösztönös érzés és visszakívánkozom a természetbe, ebbe a csodába ami körülvesz, ami elől el akarunk folyton bújni, vagy pedig bizonyítai akarjuk hogy csodásabb, nagyobb és maradandóbbat tud az ember alkotni, mint a Föld.

De most már tudom, hogy lehet az ember ügyes, leleményes és okos, a természet itelligenciája olyan felsőrendbeli forrásból ered, amit nem rontott el sem az ego, sem a tulajdonhajhászás, sem az önös érdek. Ezért tud folyton változni és a fejlődéshez átalakulni.

Üdv. Vegasban!

Amikor a város fényei kirajzolódnak a felhők mögül, erős helyismeret kell, hogy be is tudjam azonosítani, merre járunk. Még nem ott, de talán igen. Csupa izgalom, hogy az a sűrűbb fénykavalkád vajon a Strip-e, az a fűút, ahol a legendás szállodák állnak, ami idevonzza az utazók nagy létszámát, a kalandorok szerencséjét és a szerencsések kalandját. Sok kis apró pötty, mint egy idegen civilizáció főhadiszállása, éjszaka a földön mindig titokzatos, utópisztikus és izgalmas.

Hát ez még nem az a város volt, ez még csak egy város Las Vegas környékén, amikor landol a gép a MacCarran Nemzetközi repülőtéren, már látom a legmagasabb hotelek kivilágított színes valóságát, érzem a város energiáit, a csábító élményeket, amik bármilyenek is lesznek, saját magam hangulatának és lelkivilágának lesznek kivetülései. Sorban befelé jövet a szállodák, sok régi és még több új:

Mandalay Bay, Luxor, Excalibur, vele szemben a Tropicana Las Vegas, megint a másik oldalon a New York New York, szemben az MGM Grand, túloldalt a Monte Carlo, vissza rántom a fejem, ott az Aria, szemben a Planet Hollywood, és megérkezem a Paris Hotelbe, 9 napos kalandom főhadiszállására. A koromfekete, sötét vadonatúj Cosmopolitant még fél szemmel érzékelem amint bekanyarodunk a szálloda elé. Istenem, ez a város még nem is létezett amikor a mama megszületett, mégis ismertebb mint az ősi sumér városok, vagy mint Kandijskij legismertebb festménye a 8-as Kompozíció.

Itt van Sting, Celine Dion, Britney Spears, David Coppelfield, sajtóznak róluk minden felületen, jön JLo, Mariah Carey, Bruno Mars és sok számomra ismeretlen előadó, jó buli lesz itt szilveszterkor, és még nagyobb a 2017-es évben.

Hogyan is jellemezhetném rövid taxis utunkat a repülőtértől a szállodába? Mintha egy reklámfilmbe pottyantam volna bele. Színes, lüktető, üzenő, csalogató, csábító, és ez csak a látszat, mi lesz velem ha hallani is fogom a város hangját? Mi lesz ha bűnbe esem  Sin Cityben? Mitől bűnös ez a város? Hisz ez maga a káprázat, Disney mese csillogó csomagolópapírba csomagolva Karácsony előtt és Mikulás ajándékai közepette. Én pedig Csipkerózsikaként tudom hogy éjfélkor úgyis lelépek....

A Diadalíven át érkezem a szállodába, és első csodálkozásom a taxis markában lapuló 5 dolláros után kiteljesedik, mert a 10% jatt itt halottnak a csók. Később tapasztalom, hogy 15-20-25, de van ahol 40% borravaló jár a szolgáltatásért. Tehát tök mindegy hogy 12% adót fizetsz, szerintem a nem kötelező de elvárt „tipp”  - ha jóban akarsz lenni a helyiekkel – kenterbe vágja a magyar valóságot. Néhány nap múlva, amikor belejöttem a borravaló vastagságába, úgy hajlongtak előttem, mintha magam lettem volna a gyarmatosító mormon és Bugsy Siegel egy személyben.

A bejárat megüt és becsap. Európai lelkemhez szokott szállodák recepciója és bejárata, kényelmes hallja és aulája itt szőrén szálán eltűnt. Itt a bejárat már a casinó, és Britney Spears csillogó  képmása a játékgépen, ami több ezer dollár nyereményt ígér, és a hívogató, gurgulázó pénznyelő automaták meghazuttolják a pesti parkoló automaták éhes gyomrát. Van európai rulett és póker asztalok egymás mellett, pódiumok, cigarettafüst és vigyorgó emberek, akik mindegyike poharat tart a kezében. Nem, nem győzöm megfigyelni a sokszínű falak minden részletét, csak filmes és színházi múltam érzékeli a mennyezet távolságát, és a gipszkarton instabilitását, kár lenne nekitámaszkodni a falaknak, a korlátnak, a fenti ablakok mögött csak a rögzített fa gerendák bújnak meg, és talán a pókok amik hálói lehet erősebben tartják a díszletet, mint az egész váz.

Nézzük sorjában. Vannak itt kötelezettségeim és feladataim, amiket teljesítenem kell. Ez olyan felelősségteljes munka. Telefonom repülőgép módozatban marad, ez olyan biztonsági eltűnés a világ elől, mert nincs kedvem 700 forintos percdíjon telefonálni haza. Itt az internet gyors és elérhető.

Ez egy miniatűr Disnyeland, tele felnőtt emberekkel, akik pörgetik a szerencse kerekét. A szerencse felülírja önmagát, és nappal alszik, éjszaka pedig munkába áll. Itt minden Amerika. Kiderült, hogy az amerikaiak imádnak sorban állni. A buszokhoz, a becsekkoláshoz, az ebédhez, reggelihez, vacsorához, olyan ez mintha a jóléti társadalomban ha tudod hogy úgyis megkapod amit szeretnél és csak türelem kell hozzá. De nem kapod meg, mert vannak szabályok, amik felülírhatatlanok. Mindenért fizetni kell. Elvárt a borravaló és a mosoly. A mosoly megy, viszont mivel mindent bankkártyával is lehet fizetni, készpénz nincs nálam, kicsit zavar az üres marok.

A Paris Hotel jó választás volt. A maga eleganciája, a csillárok Swarovsky fénye, a francia hangulatot idéző berendezés, a tágas szobák, a mindenhonnan magával ragadó kilátás, a luxus hívogató kirakatai és az előttük álló becsalogató árusok nem eresztenek. Itt minden a szerencsejátékról szól. Egy zárt közeg, ahonnan bejárható még a hotel Bally’s is, lépésszámlálóm fel is mondta a szolgálatot, nem erre a távolságra kalibrálódott. A recepció egy külön világ, kordonnal felügyelve a tolongást és az előre tolakodást, és a bejárat a kaszinón keresztül visz az éttermekhez, körös-körül, a szédülésig. A kék ég becsapós, festett freskó hangulatát idézi a Vatikán Sixtusi kápolna mennyezetéről. Egy óriási díszlet kellős közepén vagyok, ahol eljátszhatom saját magam forgatókönyvét.

Párizst választottam, de mégsem Párizsban vagyok. Előttem az Eiffel torony, mégse érzem a „megcsókolnám a földet mert láthatom az Eiffel tornyot” érzést. A torony lábai úgy meredeznek át a plafonon mint a mentsük meg mozgalom fái a falakon át ki az ég felé szöknek ők is ki a díszletvárosból.

Tudod mitől jövök izgalomba? Amikor meglátom  a szívemnek oly közeli szállodát pont szemben….

Úton

Minden utazásom egy újabb felismerés saját korlátaimon túl, és toleranciaküszöböm kitágítása egy magasabb szintre. Mert egy utazás nem csak arról szól hogy látom a világot és bekebelezem a világot és megismerem a világot, hanem úgy áramlok a felszín különböző rezgései között, hogy minden hullám amiben megmerítkezem, a helyén maradjon, csupán csak kontúrom formázza arra az időre, amíg a hely szelleme felveszi sziluettemet.

Lassan az előre megfogalmazott szándékaim és céljaim erősebbek mint az előre befizetett szolgáltatások, a MidiBud Shuttle egészen az emeleti szintig visz fel, persze csak engem, Londonba érkezéskor business utasként kezelnek, megjegyzem business osztályon szerettem volna utazni, ezen még dolgoznom kell… De kárpótol a VIP Lounge, ahol feltöltődöm, feltöltöm eszközeimet, megiszom kávémat, kinyújtom tagjaimat és továbbállok. A VIP Lounge akkor is megéri, ha csak 10 perc szabadideje van az embernek, mert ha késik a gép, akár tusolni is lehet és még aludni is rendes ágyakban max 3 óra időtartamra, de jobb mint a kemény székeken a tranzit váróban. Ára 30-50 euro között van/alkalom, és van itt kényelmes fotel, frissen facsart gyümölcslé, whiskey, Spa, de mindenhol más a szolgáltatások tartalma, volt ahol tévé is van, viszont nem szólítanak ha indul a gép, résen kell lenni, és figyelni a monitort.

Heathrow Lounge Londonban

A változás jelei:

Miközben évekig hordoztam magammal tolltartómban tízes kulcsomat, biztosítékként Fiat autóm működéséhez, már rég nincs Fiatom, a kulcs úgy ragadt bele írói eszközeim készletébe, hogy a vámvizsgálatnál majdnem átment, mígnem egy ügybuzgó elkobozta. Gondoltam nagy hasznát veszik a sok műszer és állvány és láda között, a sorsát viszont nem számítottam jól, hogy hasznavehetetlen szemétként végzi, míg évekig őrizte annak biztonságát, hogy ő készenlétben a számára méretben megfelelő dolgokat meghúzza. De az emberi fennköltség és fennhéjázás ismételten bizonyította, hogy egy tízes kulcs bármilyen szerényen is húzódik meg egy tolltartó belsejében, az emberi hatalom megkérdőjelezhetetlen és visszafordíthatatlan. Búcsúzom hűséges tízes kulcsomtól, aki a Ferihegy – Liszt Ferenc tér 2/B terminálján üvöltő lélekkel találkozik, az vigasztalja meg, hogy utazása még nem ért véget, mert erős fémből faragták, megsemmisíthetetlen, és ha csak egy kicsit is örökölte génjeimet, rezgésemet, energiáimat, akkor biztos hogy kimenekül mint a Virsliparty szereplői az áruházból és olyan helyre kerül, ahol érdemeit hosszan és értékelve hasznosítják. Ég veled, tízes kulcs, emléked őrzöm, helyed üresen marad, míg a menet el nem választ.

A repülés mindig egy időutazás, térben és időben, ahol ténylegesen elindulok és megérkezem visszaforgatva a földet akkorra, amikor elindultam.

Figyelem az emberek arcát, látom a közös célt, az összemosolygás mindig húz egy ezüst vonalat a két elhúzódó száj közé, a várócsarnok világítása, színessége csak egy keret, a lelkét ezek a mosolyok adják.

A repülőn az egyik oldal még világos az ablaksor másik oldala pedig már sötét. A kelet angyala átinteget a nyugat angyalának, Los Angeles felé az úton a Jumbo orrában a szárnyak úgy terülnek szét a látótávolságomban, mint egy védelmet nyújtó takaró.

A műanyag üveg kicsit elveszi a wisky ízét, forgatni kell a számban, hogy átszellőzzön. A felhők között felbukkanó fehér fények jelzik a szárazföldet, mintha alattam lennének a csillagok, a fülhallgatómból lágy jazt választottam, a filmem forog, most már én írom a forgatókönyvet.

Finom paradicsomos mártás illata úszik át az első kabin levegőjén, mintha csak a Liszt Ferenc téren lennék a Menzában. Jé, tényleg, Liszt Ferenc szelleme kísér, A Heathrow-n felállított zongorán jó lett volna kalimpálni, kihagytam. Előttem az ülésen a fiúk nyomják a közeli selfieket, az alkohol mennyisége már az út elején eléri az egy főre kiosztható mennyiség maximális átlagát. Balra tőlem imamalmot pörget egy fiatalember, majd kér két whiskyt és megnyugodom. Ránézek, elmosolyodom és az ezüst szál felvillantja hogy egy csapat vagyunk. A sztyuvik pörögnek, 11 órám lesz hogy végig gondoljam utazásaim történetét, hogy minden hosszú út előtt kérem Angyalaim védelmét, és hiába hiszem hogy nagyanyám az egyik angyalom, ahhoz túl korlátolt a hitem, hogy mama vajon hogyan tudna tanácsot adni, ha isteni süteményekből élt és Győrön kívül és Karlovy Vary után aligha járt messzebb.

Ez egy óriási gép. Emeletes, a business mondjuk nem egy Emirates vagy egy Quatar, de cuki, ők már a felszálláskor whiskyznek, a turistán csak utána, aki viszont tanulja a türelmet, annak ez nem okoz gondot. A gépeken az utasoknak csak kb a 10%-a vega, a személyzet nyomja is a pastát, aki nagyon éhes, annak jó, a többiek kivárják a laktatóbb és ízvilágában színesebb ételt.

British Airways business class

Az okostelefonom jelzi és mintha egy helyben járna, hogy folyton ugyanannyi idő van. 18 óra 27 perc, leragadtam az időben, így fogalmam sincs mikor fogunk odaérni.

A sorokban ülő szaktekintélyek úgy ássák bele magukat a tabletek és IPadek világába, mintha egy mérnöki munka velük született és tanult részei lennének. A cég által delegált lengyel, szlovák, norvég és svéd csapatok mennek a nagy sivatagba föld alatti vizet fakasztani, csapatépíteni és átszállni, aki dolgozik, az ismerkedik a google agendával amit a titkárnő nagy sietve a kezébe nyomott, hogy nagy segítség lehet, majd Vladekunk inkább visszahúzódik a tervrajzok és képletek biztos világába. És én is visszaülök miután kinyújtóztattam elgémberedett lábaimat és ezzel leállítottam pofátlanságomat, amit a metrón és egyéb közlekedési eszközön is vígan gyakorlok, amikor belenézek más újságjába, könyvébe, itt pedig a monitorok árulkodó puritánságába.

A vécén elidőzött utastárs ne tévesszen meg, nem biztos hogy nyomot hagy maga után, az előttem sokáig emésztő a gyerek cumisüvegét mosta el, az én elhamarkodott bírálatom szégyenemben székrekedést okoz...

Ha nagyon előre hajolok, olyan vörös az ég alja, amit még sokszor fogok látni a világ másik felén, ahol a nyugat van, amilyen narancs színt a sötét lilába átmenetben még sose láttam. A sötét lila és a föld között egy nagyon vékony hófehér csík jelzi, hogy odaát még nem ment le  a nap.

Woody Allen a vége előtt kapcsol ki, nem tudom meg hogy a Cafe Society két főszereplője egymásra talál-e, majd megnézem otthon, vagy elolvasom, vagy kitalálom. Az utóbbit szeretem a legjobban, az előre gyártott történetek úgysem az én világom. Kapkodja is fejét őrzőangyalom, és én nevetve nézem ténykedéseit.

Az út felénél be kell kötnünk magunkat, lassan elérjük Kanada partjait. Talán valami szárazföldi áramlat kap el, vagy csak csendes takarodót kér a pilóta.

Körbe veszem magam kedvenc eszközeimmel, és imádom a perceket és órákat amikor a telefon kikapcsol, nincs internet csak az éteri sugallat ég és föld között. Itt van az írógépem, a füzetem, a tollaim, a fényképezőgépem, a gondolataim, a szemem és az érzéseim. Minden amit szükségesnek érzek hogy megéljek egy utazást és annak minden rezdülését kinyilatkoztassam.

Aztán elnyomott az álom és Las Vegasban ébredtem.

Éld meg Egyiptomot!

Miközben a világsajtó mérhetetlen pusztítást végez Egyiptomban, talán hosszú távon rombolóbb mint bármelyik gazdasági válság, fel szeretnék sorolni pár olyan helyet a világban, ahol vagy katonai fegyveres őrök, vagy a biztonsági óvintézkedések olyan magas fokra kapcsolódtak mint egy háborús készültségi helyzet, az emberek mégis oda utaznak és elfogadják saját biztonságuk érdekében az uniformisba öltözött gépfegyveres katonák jelenlétét.

Ciprus.

Franciaországi foci EB

Amerikai Egyesült Államok beutazás

Budapest metró

Izrael

és Brazíliában sem lesz leányálom az Olimpia.... 

Anglia meg feladta

Visszatérve Hurghadába úgy döntünk, csapunk egy igazi shoping túrát, mert nincs nyaralás szuvenír nélkül. Kiélvezve az utolsó nap Egyiptomát, tisztában vagyunk vele hogy egyszer minden véget ér, és a jó dolgokra visszagondolni kötelező, ezért magunkba szívjuk az Egyiptomból kisajtolható utolsó életérzéseket.

Amikor beülünk Hasszán illatszerboltjába, ami a sétálóutca elején válogatás nélkül rögtön az első bolt, női megérzéseim egyre erősebbek, és tudom hogy jól választottunk. Amikor belépünk, mi vagyuk a királynők, utána csak rajtunk múlik hogyan távozunk. Tehát első számú szabály, megnyugtatom felhevült szervezetemet és eldöntöm hogy dörzsölt arab kereskedő leszek női bőrbe bújva. A minden mindegy és a nem érdekel keveréke ez a picit flegma hozzáállásom. Nincs bűntudatom. Játék ez mindkét fél részéről.

Szagolj bele a hajamba, dúdold velem hogy La bamba....

A játékot Hasszán kezdi. Mi csak leülünk a kanapéra és hagyjuk magunkat. Hiszen mi csak bejöttünk mert behívtak, várjuk az okot, várjuk a csodát és várjuk a felejthetetlen időt amit itthagyunk a pár percben, talán órában. Az idő a játék része.

Kilocsol, megkever, mutat, szagoltat, udvarol, mosolyog, végigmér, beszélget. Mi a kedvenc illatunk, honnan jöttünk, mit csinálunk, közben pásztáz a szeme, igazi stílusos mustrán vagyunk mi most itt benn a pici kis üzletben, ha eltéveszti a szagot, azzal meghiúsítja az üzletet. Hasszánnak most okosabbnak kell lennie mint nekünk. Nők lévén, addig kotyvaszt, addig hozza az üvegcséket, amíg egybe beleszeretünk. Én 2-ből szűrtem ki a tetszetős illatot, cimbim 3-ból. Jó arány. Hasszán ismeri a nőket. Hasszán jó emberismerő. 

Na most itt jön a nagy fegyelmezés, amikor az arcizmunk se rándulhat. Egy nő ha vásárol, akkor azt érzelmi alapon teszi. Tejet, kenyeret a családnak vesz szeretetből. Mosóport, öblítőt a ruhái iránti tiszteletből. Ruhát, cipőt, parfümöt a lelkünk üdvéért veszünk. A lelkünk pedig ujjongani szokott ha rátalálunk másik felünkre. Itt és most két parfüm talált gazdájára, igazi egyiptomi esszencia formájában, amiből nincs menekülés. Tehát száj összeszorít, pupilla kienged, egó befogja és a tudatalatti kér egy üveg ásványvizet.

És amíg Hasszánunk elbotorkál vízért a szemközti Auchanba és egyedül hagy bennünket boltjában, addig mi kiengedünk, kilocsogjuk összes érzékünket a parfüm felé, ujjongunk, szeretünk és élvezzük a megszerzés röpke mámorát. 

Jön a víz, fapofa visszaölt és csendben várunk tovább. Mi ráérünk, Nagyokat kortyolunk vizünkből, jólesik lehűteni kiéhezett szerzési és beszerzési vágyunkat, majd miután megtudjuk hogy itt minden natur és kézi készítésű, elhangzik a szám.

- 300!

A spártaiaknak sem volt elég

Ilyenkor az a trükk, hogy negyedére kell alkudni. Bármennyire szégyeljük az összeget és bármennyire gusztustalannak tartjuk kizsigerelni egy nép ár érték arányát, komoly kereskedő akkor leszel egy arab szemében, ha pofátlan vagy. Tehát 40! Hangzott a válaszom. Ilyenkor a másik fél széttárja a kezét, oldalra billenti a fejét, gúnyosan mosolyog és rázza a fejét. Hagyni kell. 

Térül fordul, majd gondol egyet és nem alacsonyodik le egy szóban mondáshoz, inkább előveszi óriási számológépét mert gondolom köpni nyelni nem tud és beüti a 140-et. 

Innen már kicsit felgyorsulok, mert látom hajlandóságát, 70 - 130 - 100. Női méretnek amorf, viszont végeredménynek tökéletes. Harmadára alkudni egy árucikket tökéletes vásárlás, és az arab szemében tiszteletreméltó. 

Felszerelkezve, és boldogan megyünk a szállodába, zsákmányunkat szorongatva, nevetünk a bátorságon, és imádjuk az élményt amihez beszereztünk még Hannah Montana zoknikat, datolyát, ásványvizet minden mennyiségben, és egyéb csajos kiegészítőket. 

Gyönyörű romantikus este a Marinában Hurghadán

Tudjuk hogy meglesz a böjtje ha nem fekszünk le aludni, de kimegyünk a Marinába, felköszöntjük egy hatalmas tortával vendéglátóinkat és megesszük a Travel Ways Egypt Utazási Iroda privát hazai csak nekünk készített finomságait. Isteni volt. Ezek tudják mitől döglik a légy. Persze hogy padlizsánt kaptunk minden mennyiségben. Azt hiszem belefulladtam!

 Isteni volt pedig nem is padlizsán ízű volt!

A hajnali indulásnak egyetlen kellemetlen oldala van, ha szereted a zombis filmeket, ha nem, hogy ilyenkor a repülőtéren sok zombit láthatsz lézengeni. Vannak olyan megátalkodottak, akik kifejezetten a Duty Free boltokat csapolják. Vannak akik egymást. Vannak vámpírok is akik kiszívják a véredet. Ez a turista ismérve aki nem akar hazamenni, mert még élvezné a vendéglátást, csak hát a kötelesség és az elhivatottság mindig erősebb mint a szabadság utáni vágy. és ezt senki nem vallaná be még magának sem. 

Még egy dolgot akarok elmesélni és utána búcsúzom egy időre Egyiptomtól. Hogy bárhogyan döntesz, szereted Egyiptomot vagy sem, amíg nem tapasztalod, kérlek ne formálj véleményt. Nem éri meg. Ne hallgass másra csak a szívedre. A szív az sose hazudik! Egyiptom őszinte arcát mutatta, ahol még a sminkemet is lehagytam. Egyiptom megtanított a röpke egy hét alatt vállalni önmagamat, vállalni érzéseimet, tetteimet és hiányosságaimat. 

Hálás vagyok hogy felfedezhettem a különbözőségeket és az elengedést. 

Éld meg Egyiptomot! Érezd Egyiptomot!