Szombat van
Alig járnak autók. Kiengedem a macskát. Ma ő biztosan biztonságban
van. Mármint az autóktól. Városi és benti macska. Az ajtónk mellett snidling
terem. Csak a macska és a nagyi eszi.
A macska az egyetlen élőlény akit meg merek ölelni. Szar
dolog a gyerekemet itt tudni magam mellett, és elgondolkodunk hogy ihatok-e a
poharából, és megehetem-e a „már nem kérem” falatot.
Anyámat minden nap kizavarom a kertbe. Jó hogy van kert.
Igaz, csak két zsebkendőnyi, de ha bármi lesz, a borsó már be van ültetve, a
hagyma tavaly óta kinőtt, az eper lassan megérik, a diófa tavaly beteg volt,
idén reménykedünk hogy egészségeset terem.
Anyámnál a kertben mindig hangosak a madarak. Egész télen
folyik a harc a cinkék és a verebek között anyám etetőállványán az ablak előtt.
Ez a mi National Geographic-unk. Most, hogy kisütött a nap, csak a verebek ordibálnak
a villanyvezetéken egymásnak.
- Szólj a Csiripnek, hogy az 5-ös elosztó nem működik!
- Igen, mert kinyitották a 152-es parcellát! Észak-kelet
irány, nyolcvanezer szárnycsapásnyira innen. Induljunk, mert a cinkék megint
megelőznek bennünket. És akkor egy nyüves falat se marad és megint
ordibálhatunk hogy megijedjenek és elröpüljenek.
És akkor feljön a közösségi oldalon egy bejegyzés hogy
székelyföld legyen szabad. Most erre mit mondjak? Nem mindegy?
Felajánlottam a segítségemet a helyi élelmiszerboltban.
Először néznek rám nagy szemekkel, mondom csak azért jelzem hogy itt vagyok,
mert megjelent az éterben egy írás, miszerint sok a kisgyerekes eladó, ha meg
otthon kell maradniuk, szívesen beugrok helyettük. Erre megnyugtatnak, hogy itt
mindenki felnőtt. Matatok még a polcok között, hallgatom hogy nincs
védőfelszerelés, fertőtlenítőt se kaptak, na mondom, ti vagytok a
legveszélyeztetebbek, enni meg kell a népnek, úgyhogy segítek. Kicsit
gondolkodnak, aztán már adom is le a nevemet, telefonszámomat, felírják:
segédmunkás.
Megkérem falunk lakosságát, hogy akinek a csapból ivóvíz
folyik, ne vegyen ásványvizet. Nekünk kutunk van. A közösségi oldalon nem
megyek bele magyarázkodásba, hogy anyám eddig egyedül élt és neki jó a kútvíz
is ami a szennyvíz tároló mellett van. Most, hogy hazaköltöztem, nekem nem jó.
Mert én ilyen válogatós vagyok. Aztán elgondolkodtam, hogy lehet a baktériumok
megölik a vírust, és anyám lesz az egyetlen túlélő. Mert ő csak és kizárólag
kútvizet hajlandó inni. Ne értsetek félre, van konyhánk és csapunk meg
vízvezetékünk, de nem vagyunk rákötve a városi vízre, hanem a földbe van fúrva
egy hosszú cső addig, amíg eléri a talajvizet, amit csapolunk. Azzal
tisztálkodunk, mosunk, öntözzük a kertet, főzünk, csak nem biztos hogy iható ez
a víz.
Közben lányom interneten próbál. Az egész csapat online
elemzi a különböző karaktereket. Nem tudom melyik darab lesz, de az összes
görög istent felsorolják.
- Tartsd a bolygót amíg jövök!
- Nem tartom!
- De tartsd mert azt mondtam!
- De nem tartom!
- Tartsd amíg hozok egy párnát.
Atlasz röviden és az istenek próbatételei.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése