2020. 04. 06.
Soha nincs úgy hogy ne történne semmi - Adrienn cselekedetei a karanténból (részletek)
Soha nincs úgy hogy ne történne semmi - Adrienn cselekedetei a karanténból (részletek)
A szél kopogtat az ablakon. Odaveri a falhoz a szárnyát.
- Jól van, megyek már! Hallom én, becsukom.
Így hangolódunk össze anyám, a lányom, a macska és a szél.
Három hét után mindenki beleállt a dolgába. Szépen, apránként veszik ki kezemből a megkezdett feladatokat. Most már olyan vagyok mint egy várúrnő, aki tervez, könyvel, rendel, kioszt és beoszt. Barátnőm szerint ezért nem vagyok jó alkalmazottnak.
Ma is lemondta egy társaság az utazást június közepétől. A partnerem korrekt, az utasok jól járnak. Tulajdonképpen mondhatnám azt is hogy eljátszottunk egy betegyem-kivegyem orosz rulettet, de itt a cső fordítva sül el.
És én, mint egy igazi szláv kanca megborzolom frissen festett sörényemet, belenézek a tükörbe, csábosan felhúzom szemöldökömet, és kigondolom a taktikát. Nem várok el semmit, nem konspirálok, és ami a legfontosabb, hallgatok női ösztöneimre.
Hideg szél fúj észak felől. Ha valami bajom lesz, azt a huzattól kapom, ami anyám konyhájában a szellőzőnyílás, fürdőszoba ablak, szag elszívó Bermuda háromszögének légfolyosóján szellőzik. Ebben a házban folyton fázom. A betonföld, a vastag téglafalak, a keleti tájolású ablakok a friss reggeli ébredés után délutánra vacogó borzzá változtatnak. Nem tudom miért pont borz...
Eddigi életem gyakorlás volt, edzés a jelenre. Úgy állok bele a helyzetbe, mintha egész életemben ezt csináltam volna. És igen. Ösztönösen jön a rituálé, anyámék Flashdance-t énekelnek a konyhában, sül a maradékból összegyúrt vöröslencse fasírt, és itt a maradékon van a hangsúly, az újra hasznosításon, a kreativitáson és az örömnek mindkét oldalról. Mit tudunk kihozni és a siker.
- Jól van, megyek már! Hallom én, becsukom.
Így hangolódunk össze anyám, a lányom, a macska és a szél.
Három hét után mindenki beleállt a dolgába. Szépen, apránként veszik ki kezemből a megkezdett feladatokat. Most már olyan vagyok mint egy várúrnő, aki tervez, könyvel, rendel, kioszt és beoszt. Barátnőm szerint ezért nem vagyok jó alkalmazottnak.
Ma is lemondta egy társaság az utazást június közepétől. A partnerem korrekt, az utasok jól járnak. Tulajdonképpen mondhatnám azt is hogy eljátszottunk egy betegyem-kivegyem orosz rulettet, de itt a cső fordítva sül el.
És én, mint egy igazi szláv kanca megborzolom frissen festett sörényemet, belenézek a tükörbe, csábosan felhúzom szemöldökömet, és kigondolom a taktikát. Nem várok el semmit, nem konspirálok, és ami a legfontosabb, hallgatok női ösztöneimre.
Hideg szél fúj észak felől. Ha valami bajom lesz, azt a huzattól kapom, ami anyám konyhájában a szellőzőnyílás, fürdőszoba ablak, szag elszívó Bermuda háromszögének légfolyosóján szellőzik. Ebben a házban folyton fázom. A betonföld, a vastag téglafalak, a keleti tájolású ablakok a friss reggeli ébredés után délutánra vacogó borzzá változtatnak. Nem tudom miért pont borz...
Eddigi életem gyakorlás volt, edzés a jelenre. Úgy állok bele a helyzetbe, mintha egész életemben ezt csináltam volna. És igen. Ösztönösen jön a rituálé, anyámék Flashdance-t énekelnek a konyhában, sül a maradékból összegyúrt vöröslencse fasírt, és itt a maradékon van a hangsúly, az újra hasznosításon, a kreativitáson és az örömnek mindkét oldalról. Mit tudunk kihozni és a siker.
Berti Ausztráliában süt, én Rétén kitakarítom anyám spájzát, holnap fordítva. Közben tartjuk egymásban a lelket, kijavítjuk egymás elégedetlenségeit, odafigyelünk tengereken és határokon át. Telefonom hátsó farzsebemben, kérem, mondja már meg hány óra, ő Ausztráliából átszámítja, tíz óra harminckilenc perc.
Amikor nem tudunk tenni, és a szó az egyetlen gyógyító erő, mélyről kívánunk jobbulást, erőt, kitartást...
Fejveszetten le akarom tudni anyám gyógyszereinek beszerzését, egy rendelőintézet és egy gyógyszertár beiktatásával, és ha, akkor már mosogatószer, macska kaja, papír zsebkendő is szükséges és nélkülözhetetlen modern kori háztartásunkba. Recept megvan, gyógyszer kiváltva, hozzá C-vitamin aranyárban. Ezen kicsit összeszorul a gyomrom, és tudatosodik bennem a spórolás villogó szirénája. Reggelre megint lemondta egy család a nyaralást, pedig már azt hittem, a nehezén túl vagyok. Az utóbbi időben okos voltam és kértem szerviz díjat, így ezeket a lemondásokat gond nélkül teljesítem. De azért már mégis…
A drogéria ajtajában szikrázó szemek állítanak meg a kassza mögül és figyelmeztetnek, hogy belépés 9-12 óra között csak 65 év felettieknek. A fránya szervezetem meghazudtolja önmagát, és sapka, napszemüveg, szájmaszk mögül se tudom leplezni fiatalos kiállásomat remélem majd hatvanöt évesen sem fog meghazudtolni testem. Duzzogva megyek haza, amikor a nyúl az iskola udvarán kárpótol.
Boldog pészahot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése