Ha Rómában vagy tégy úgy mint a rómaiak!

Szilveszter

A recept a következő: végy egy piros bugyit, egy tál lencsét, a házigazda étkészletét és egy üveg proseccot. A bugyit vedd föl, a tál lencsét öntsd bele egy pénztárcába, a tányérokat és bögréket pedig hajigáld ki az ablakon. A piros bugyit ajándékba kell kapni és másnap ki kell dobni, a pénztárcát ajándékba kell adni, a törött edényeknek meg nem örült volna Signore Giuseppe és a szomszédok.

Tartva a helyi hagyományokat, délelőtt egy gyors beszerzés a környék fehérnemű boltjaiban, az utcán kirakodóvásár hangulatát idéző piacon, ahol az árukészlet olyan gyorsan cserélődik a tegnapi sál, sapka kesztyűről piros bugyikra és éjszaka pezsgőt kínáló árukészletre, hogy el tudom képzelni január elsején pápai áldást lehet kapni potom 10 euróért vagy másnaposság elleni gyógysört egy ropogós ötösét. Mire megtaláljuk a stílusos fehérneműboltot ahol hordható darabokat árulnak az alul-felül kapcsos, lyukas, és nem tudom hova mit kell bedugni ördögi csipkés csodák között, egy nem éppen szép vonású bácsi egy piros bolyhos huncutsággal távozik. 

Ez az én piros bolyhos huncutságom szilvszter éjszakára - mert én is ugyanolyan táskával távoztam mint az olasz bácsi....

Így indul a szilveszter Rómában, egy isteni fekete kagylós, lazacos vacsorával, majd irány a Colosseum. A telihold egyedülállóan világítja meg az aréna külső falát, szinte misztikus erőt ad a falai között kiontott sok ezer vagy százezer gladiátor emlékének. A Circus Maximus, vagy ahogyan a helyiek hívják Circo Massimo (csirko massimo) különleges programokkal várja az ünneplőket. A Palatinus és az Aventinus domb közé épített ókori szórakoztatási helyszín 600 m hosszú és 225 méter széles, bőven van hely egy egész városnak, sőt egy egész országnak, és a 21. század velejárója hogy egy egész világ több nemzetisége népesíti be a 250-300 ezer férőhelyű hosszúkás árkot. Az ellenőrző kapunál készen állok a motozásra, viszont a kellemes külsejű carabinieri csak a táskámra kíváncsi. Csalódottan caplatunk végig a több ezer éves aréna medrében, útközben toi toi wécék sorakoznak ahol hasznát vesszük a fejlámpáknak vagy az okostelefonok világításának. Mivel időben érkezünk, és Róma titka a korán kelés és az időben elindulás, megérkezés és sorban állás, jó helyet fogunk ki a jobb oldali ma már árokpart felső peremén az első sorban. Alattunk kartondobozokon felkészült helyiek ülnek családostul, párostul, a külföldieket onnan lehet megkülönböztetni, hogy mi állunk. Mint tavaly Bariban, idén is két rádiós viszi a műsort, ők a mi Sebestyén Balázsunk és Vadon Janink (még a kinézetük is hasonló), jókat röhögünk pörgő olaszukon, csak éppen ott, ahol a helyiek nem nevetnek. Aztán beindul a show és van itt trójai falótól kezdve függönytáncosok és akrobaták, énekesek, reklám bejátszások, lézeshow, óriás mozgó baba gyomrában énekesnő, finom illatozó panini........ 

Circus Maximus szilveszter éjszaka Rómában

És ez így összességében kiadja a római életérzést. A nyugodt, kulturált, kiegyensúlyozott tömeg képviseli az európai intellektust. A petárdások is diszkréten elvonulnak pufogtatni, a Via dei Fori Imperali-n halljuk a hangos durranásokat, viszont nem látjuk, csak a bokrok közül kitekergő füstből gondoljuk hogy arra dobják, rakják, vagy nem is tudom mit kell csinálni egy petárdával. A pufogtatás nem öncélú, hanem látványosságra törekszik, a petárdák felfele ívelnek, minél magasabbra, annál nagyobb, sokszínűbb és látványosabb. Eszembe jutnak a budapesti belvárosi szilveszter éjszakák, ahol nézni kell hova lépünk, mert sose lehet tudni ki dob egy laposan kúszó, legolcsóbb robbanószert a talpad alá jópofiságból. És utána nagyot röhög. Sajnos be kell látnom, hogy Budapest lett a tomboló tömeg szutyka, ahol mindent szabad. A jóérzésű ember nem megy az utcára főleg az év utolsó napján, mert mocskot lát és részeg embereket. 

A Palatinus, Esquilinus és a Capitolium között sétálni szilveszter éjszakáján felér egy orgazmussal. Második szilveszterem Olaszországban, és lehet fokozni. Balra a Forum Romanum, jobbra az Esquilinus és felmegyünk a Capitoliumra, embert próbáló teljesítménnyel toljuk föl magunkat a Cordonata-ra át a kőfalon, Kasztor és Pollux figyelő szemeitől kísérve, fel Marcus Aurelius óriási bronz szobrához, amin átnézek és keresem kedvencemet Romulus és Rémuszról eldugva a sarkon túl és mindig annyira remeg a kezem ha meglátom hogy a világ legborzasztóbb képeit lövöm róla, de megbocsájtom magamnak, mert ez a gyengém. A szobor eredete ugyanolyan titokzatos mint a testvérpár létezésének meséje, ugyanúgy ahogy a Capitolium a világ egyik legszentebb és legrégibb helye, a legtöbb döntéssel ami befolyásolta a világot, a legrégibb kultúrával és eszmeiséggel. 

A harcokról és hatalmakról nem beszélek, hiszen a nők igaz hogy mindig minden férfi mögött álltak (állnak), viszont alázattal átadták döntési  jogukat a férfiaknak, és azt a lehetőséget, hogy minden elképzelést, szándékot és parancsot ők mondhassanak ki előbb, ezért a felelősséget is áthárították a férfira a történelem folyamán. Okos.  

Újév

Nincs szebb mint egy józan ébredés Róma városában. Úgy okoskodom, hogy mivel Róma belvárosa tele van folyamatosan feltárandó történelemmel, ezért eleve az óváros rész alatt nem futhat metró, a Vatikán  mint önálló állam nem tervez metrót építeni, így a római városépítészet és kénytelen megkerülni a Vatikánt. Minden ami vatikáni megálló az egy picit arrébb van a múzeumoktól is és a Szent Péter tértől is, de még így is elérjük  Ferenc Pápa áldását a Szent Péter téren. Simán bejutunk a kordonon túlra és megrögzött ateista barátnőmmel elvegyülünk a  tömegben. Senegáli, iraki, ukrajnai, líbiai, afganisztáni, kongói, szudani és még sorolhatnám hány nemzet, nép, ember keresi a kiutat és a segítséget mások hatalmi harca és az elme megháborodása miatt. És függetlenül attól hogy hiszünk-e vagy sem, a téren egy tudat egyesül. A béke tudata.

A kötelező pápai áldás után ❤️ megkeresük a Piazza Adriana-t az Angyalvár mögött, és megállapítom, hogy ha giccsesebb lenne nem tetszene, ha egyszerűbb akkor nem vállalnám föl. 

Szerelmem Párizs, de Róma szerethetőbb. És míg a tömeg a főbejárat körül tolong, mi egy kellemeset sétálunk az Angyalvár mögötti parkban. Visszafele úton még belefér egy shoppingolás egy igazi erosramazotti fílinges boltban, ahol ketten öltöztetik Cimbit, én megfogadom hogy semmit nem veszek, aztán mégis szatyrokkal szabadulok, végül megelégedetten érünk haza a szálláshelyünkre és teszem meg újévi fogadalmaimat:

• 2018. márciusban megjelenik első könyvem, melynek a munkacíme: Kisvárosi ez+az
• A könyvből készül forgatókönyv és elindul a forgatás
• Dr Bártfai Endre elfogadja a szakdolgozat témámat és megírom Új-Zéland turisztikai koncepciója - egy magyarral ellentétes idegenforgalmi stratégia elemzése címen
• július-augusztusban körbeutazom lányommal a Csendes Óceáni szigeteket (szülinap Fiji-n!!!!)