A tajvani sztorim

Nem nyughatok. Folyton be vagyok sózva, mert így kompenzálok. Kompenzálom a sikertelenségeimet, a ki nem várt soromat egy helyen, a gyökértelenségemet, a társtalanságomat, a keresésemet földön, vízen, levegőben. Ezért utazok.

Xingchen temploma

Elárulom, nekem is van félelmem minden elutazás előtt. Pláne a repülőtéren, felszállás előtt. Rájöttem, sose utaztam egyedül, úgyhogy ez a mostani elutazás minden szempontból különleges lesz. Egyedül a világ másik felébe. Útközben megtudom hogyan látnak mások, és kezdődik a túl okos vagyok, túl jó és túl többet érdemlek, azért nem kellek. Hát elindulok búfelejteni, pánikrohamaimat becsúsztatom két telefonhívás közé, barátnők megnyugtatnak, nyugi. És a repülőn a tizenkét óra alatt a többedik film apukákról akik kislányukat hercegnőként hordozzák tenyerükön, összeszorítja a szívem. Különben elárulom, minden pánikrohamnak ez a szívösszehúzódás az oka. Összeszorítjuk mert erősek akarunk maradni akkor is és mégis és minden áron, pedig hagyni kéne, elengedni, magától ellazulni, leszarom tabletta nélkül.

Már megint egy spirituális önmegismerős útra megyek, nagyon úgy néz ki. Megyek Konfuciust megismerni, a tai-csit, meg kell keresnem a helyi hetes buszt a Blahán, elmenni vele a végállomásig és onnan eligazodni vendéglátóimhoz. Itt most nem lesz bicikli, és még a robogót sem vállalom be, viszont lesz benne minden más. Komfortzóna átlépés, a hely szellemének keresése (egy ismerősöm azt mondta, hogy Tajvanon léteznek…), orchideák viráglelkűeknek, zen templomok, buddhák, teaültetvények, gondolázás, természeti csodák, Michelin csillag, dzsumbuj, festő az Art Decoban, természetesen múzeum, éjszakai piacozás, és tenger.

Budapestről indulok Bécsen keresztül, de mondhatnám azt is hogy felszálltam pisilni egyet, mert körülbelül ez történt. Beültem, felszálltunk, megnéztem a mosdót ami a pilótafülke mellett közvetlenül van, annyira, hogy véletlenül el is lehetne téveszteni az ajtót. Szóval végeztem és leszálltunk. A propeller sugara szivárványt vetett mellettem. Azon gondolkodtam, hogy ha meglódul balra, akkor eléggé hátra tudok-e lapulni az ülésbe, hogy a szemem előtt elszáguldjon? A fenekem alatt kéjesen rezonál az ülés…. jaj….

A budapesti repülőteret szeretem, mert az olyan steril. Átlátható, ha többször repülnék mindenki ismerne mindenkit, mint a plázákban, vagy a Lehel piacon. A kifutón még mindig Malév szervizkocsik járnak, az autók típusa mint az amerikai cowboy filmekben a sheriff autója. A bécsi repülőtér túl nemzetközi. Korát tekintve előttünk jár, éppen ezért már nem engedékeny annyira mint fiatalabb társai. Drágább, rutinosabb, mindenki időre megy, se idő, se lehetőség leülni, majd a tranzitban, ami meg olyan mint egy ketrec. Megírom gyorsan konkurencia légitársaságnak írt írásomat, tulajdonképpen annyira összemostam a repülős bejegyzéseimet, hogy írhatnék akár összehasonlító tanulmányt is némelyikükről. Én most a China Airlines, a tajvani légitársasággal utazok, a legújabb Airbus 350-es gépén. Óriási madár. Kétség nem fér hozzá, a 305 férőhelyes gépmadár kétfolyosós utastere még a turista osztályon is kényelmes. A szárny pedig mellettem mintha a folytatásom lenne, a végén egy delfin uszonnyal.

Az A-350-es gép "uszonya"

Majdnem tele van a gép. Van aki átszáll Tajpejben, van aki tovább utazik Balira, Japánba… Van aki magyarul beszél, van aki megtanult szlovákul, kevert házasságok, csehek, horvátok és rengeteg ázsiai. És nem szipognak. Ezt fontos lejegyeznem, mert figyelmeztettek, hogy a kultúra sajátossága. Hát nem. Tajvan különálló gazdasági egység, a pontos meghatározásába nem megyek bele, engem csak a kulturális oldala érdekel, és az tényleg más első tapasztalatra mint észak-nyugati szomszédjánál.

A tajvaniak a történelem folyamán annyira keveredtek, hogy inkább elfogadom külön nemzetiségnek őket, közben mellettem egy felhőben villámlik. Nagyon messze, és inkább lehúzom az ablakot hogy ne lássam merre megyünk…. Közben pedig csodálatos a sötétedés szürkületében mellettem – alattam játszanak az energiák. Mint amikor tüzet csiholt az ősember a barlangban. Pattog, szikrázik kettőt, nem sikerült. Megint összeüti a kovakövet, megint semmi.

Olyan fiatalok a pilóták, hogy kár volt kifigyelnem őket. Az egyik szinte gyereknek néz ki. Azt viszont tudom, hogy a pilóták csak bizonyos óraszám után vezethetnek bizonyos típusú gépeket, és van nekem egy Kishercegem, aki lépésről-lépésre elmagyarázta nekem a repülés rejtelmeit, de erről majd később, a Toulous-i Airbus gyár látogatásom kapcsán írok bővebben.

A megérkezés

Gyönyörűen landol a gépmadár. Szinte érezhető a súlya, a levegőben töltött ideje alatt alig volt érzékelhető a turbulencia, néha szóltak hogy be kéne kapcsolni a biztonsági öveket, olyankor gondoltam hogy az időjárás kinn sokkal tombolóbb mint amit bent érzékelhettünk.

A gépen ülőszomszédom Lili segít belépnem az országba, türelmesen vár amíg kitöltöm a beléptetési információs kislapot, majd a buszhoz irányít. Olyan korán reggel van, hogy még semmi sincs nyitva, viszont mire észhez térünk már jön is a busz. Addig is egy cseh fiatalemberrel beszélgetünk, sajnos ő megy egészen Kaohsiungba, úgyhogy ez a randi kimarad….

Negyvennyolc órája ébren. A repülőn elbóbiskolt pár óra nem számít. Mivel megkaptam az első sorban a helyet, hátizsákomból csináltam magamnak egy lábtartót, kialakítottam saját magam business osztályát. A repülőtéren pedig az izgalom és a várakozás elfelejteti velem, hogy lassan negyvennyolc órája nem aludtam (mert előtte KáKával megváltottuk a világot!).

A 1819-es busz 135 tajvani dollárért húsz perc alatt visz be a Taoyuan repülőtérről a városba, a főpályaudvarig. Gondolkodtam a gyorsvasúton, és jó lett volna Tomással még egy kicsit bandázni, de egyedül jöttem erre a szigetre, és ha a helyzet úgy hozza, egyedül fogom feltérképezni és megismerni.

Befelé a város felé a 1819-es buszon

És most várok. Itt vagyok az óriási méretű Main Station-ön, megvettem a vonatjegyemet holnapra a Taroko Nemzeti Park felé, és most várom Viktóriát, a My Taiwan Tour idegenvezetőjét, egy partnerünket, akiktől kaptam egy egynapos túrát Pingxi-be és Jiufen-be. A Main Station óriási méretű. Mivel még csak hét óra van, a nagy csarnok teljesen üres. Lassan szálingóznak be az emberek, és mire térülök, fordulok, az egész épület betelítődik. A földön ülünk többedmagammal, állítólag itt így szokás. Nem szabadna zavartatnom magamat, és mire rábeszélem székhez szokott és inkább álló tipródásomat, addigra lassan indulnom kell. Viszont el kell mondanom, hogy itt a földön ülni jó, mert tiszta, ülnek itt hajléktalannak kinéző lábukat fájlaló emberektől kezdve drága kiskosztümben, aktatáskával, hátizsákos erre járók is.

Azt mondták tegyek ki képet mert úgy hitelesebb. 

Lődörgök a pályaudvar körül. Kilenc óra negyven percig még van időm, nem merek se vizet venni se ennivalót, kicsit morbid a pályaudvar melléktermeiben működő boltok kínálata. Veszek vizet. Ellenőrzött vizet. Mert azt mondták hogy állítólag az. Mármint víz.

Ezek az enyhén negatív bejegyzéseim csak azért születnek, mert ne tessék azt képzelni hogy bennem nem játszódnak le különböző érzések, gondolatok és mindenféle rémképek. Itt vagyok idegenben egy teljesen ismeretlen kultúrában, ahol csak kriksz-krakszok vannak, és hiába makogok angolul, vannak olyan angolul beszélő emberek, akiknek egy mukkot se értek. Ilyen például a Houston-i, a kínai és a francia angol….

Na szóval ingázok kinn és benn között mire végre le merek ülni a főpályaudvar nagytermének közepén, a patyolattiszta földre. Kapok internetet, ingyen, térképet, veszek vonatjegyet holnapra a Taroko nemzeti Parkba, mert állítólag ajánlott előre megvenni, augusztus Tajvanon főszezon, mindenki utazik, a vonatok tele vannak, hely nincs, fő az előkészület és pontos tervezés. 450 tajvani dollár a vonatjegy Xinchengig. Egy forint körülbelül kilenc tajvani dollárnak felel meg. Ezt én számoltam ki eurós átváltásom alapján, tehát nem biztos hogy jó. De ha 90 euróért kaptam 3050 TWD-t, amit Lili váltott be nekem a repülőtéren mert a helyieknek nem számolnak fel kezelési költséget, ez egy nagyon kedves gesztus volt Lilitől és megkaptam a bizonylatot amin a leszámolt pénz összege volt. (az első élményem itt a pénzzel, amikor Lili – ülőszomszédom a repülőn - beváltotta, aztán magyarázott nekem valamit, és csak mondta és mondta és mondta, én meg el akartam venni a pénzemet amivel integetett, kapkodtam utána finoman, tapintatosan, de ő erősen koncentrált az angoljára, nem látta sikertelen próbálkozásaimat, befordultunk két sarkon, amikor elkaptam. Itt kezdtem érezni a tajvaniak pénzhez fűződő különleges kapcsolatát.).

A parkban egy idős bácsi a kezével kaparja ki a lefolyóba dobott cigaretta csikkeket. Ő egy közterületes, aki a tisztaságért felel, kezében lapát, söprű, nincs gumikesztyű, csak a puszta kezeivel bekotor a rácsok közé és közben csóválja a fejét. Új-Zéland után kritikusan állok a tisztaság, a szemét és az „urai vagyunk a Földnek” kérdéshez, ezért fontos számomra, hogy ahova megyek, mit képvisel. Még nem tudom hogy Tajvan mit képvisel, ez a bácsi viszont azt a belső gondolatiságot képviseli nekem ezzel az egy elkapott pillanatával, amire most az emberiségnek nagy szüksége lenne. Nincs róla fotóm. Mindenki csukja be a szemét, képzeljen el egy pici, cserzett bőrű, aszott, vékony bácsit, aki féltérdre ereszkedik, egyik kezével a lapátra támaszkodik, a másik kezével kaparja ki a csikket, amit félszemmel sem lehet észrevenni, de ő megtalálta, és nem átlépett felette, hanem teszi a dolgát.

A tér feléled, üzletemberek jönnek-mennek, aktatáskával, nők kiskosztümben, benn a pályaudvar biztonságos légkondíciójának hűvös légterébe húzódik mindenki, mert kinn leolvad az emberről a zsír, a 32 fok párában ötvennek érződik legalább.

Viktória korábban érkezik, boldogan ülök be a légkondicionált autóba két amerikai lányhoz, akik Dél-Koreában tanítanak angolt és lett hat nap szabijuk amit Tajvanon töltenek, de holnap már utaznak vissza…..

… és ez egy új bejegyzés lesz, mert olyan nincs hogy ne történne semmi, mert mindig történik valami. Néha csak állok és nézek és hagyom hogy történjen a sztorim. 

ADATVÉDELMI SZABÁLYZAT

ADATVÉDELMI SZABÁLYZAT

Egy teljes audit eredményeként megalkottam saját GDPR szabályzatomat. Meglátásom szerint a világ megérett a papír-ceruzára, ahol a környezetbarát gondolkodók nem nagyon fognak örülni a hagyományos írást, rögzítést és tárolást szándékozók körének, felvirágoztatjuk a könyvtárakat, krétaköröket hozunk létre és az iskolákból ismert papírgalacsinok titkos üzenete lesz az új SPAM.

GDPR szabályozása Rajcziová Adriana (továbbiakban Felhasználó), Rajczi Adrienn (továbbiakban Felhasználó), a Film Tour s.r.o. (továbbiakban Felhasználó) tulajdonában lévő adatok kezeléséhez.

A Felhasználó a rendelkezésére álló adatokat eddig az üzlet, a bevétel növelése és saját maga biztonsága érdekében gyűjtötte gondolatban, szóban, cselekedetben és írásban (a forrást ihlette: egy szentmise bevezető szertartása)

·  Az adatok gyűjtésének mikéntje és hogyanjai

Volt egy Chipmailes próbálkozásom, de az elfelejtett  jelszó, és a bonyolult  Chipmail…. Húsz év vállalkozása alatt összegyűlt egy szekrényre való névjegykártya, sokan közülük már meghaltak, vannak akik még élnek de nincsenek kapcsolatban Felhasználóval, néha kiborulnak a dobozokból, tulajdonképpen ennyi a kontaktus. Az email címeket saját kis ujjacskáimmal pötyögöm be a google rendszerébe, néha kérik a címzettek hogy több hírlevelet nem szeretnének tőlem kapni, őket sitty sutty kipöckölöm a pipás hírlevél csoportból. De ettől még benn maradnak a címlistámban. Vannak évek óta ki nem nyitott mappák excel táblázatokkal, ahova sem időm sem energiám nincs egyesével bepötyögni a neveket, elérhetőségeket. A telefon egyszerűbb, könnyebben kezelhető. Egy van belőle. A privát és a céges egy készülékben, bőven elég.

·  Hogyan definiáljuk, és hogyan működik a gyakorlatban az önkéntes adatszolgáltatás?

Definícióm: Az önkéntes adatszolgáltatás az a fajta kedves gesztus, amikor egy másik fél mosolyogva adja oda az elérhetőségét, születési dátumát, lakcímét, valamilyen célból, személyesen. Ezen gesztusoknak általában valamilyen célja, érdeke van, tehát nem öncélú semmilyen esetben sem. Tehát megállapíthatjuk, hogy a személyes adatmegosztás mindkét fél részéről jelen kontextusban mindenki beleegyezésével, megegyezésével történik.

Az adatokat mindig mindenki önkéntesen adta át rendelkezésemre. Sose szorítottam fegyvert senki fejéhez, az én elérhetőségeim is publikusak, habár volt az életem alatt pár pasi akik arra hivatkoztak hogy nem tudnak elérni, pedig a közösségi oldalakon, a weboldalamon fenn van az elérhetőségem. A mobiltársaságnál viszont titkosítást kértem, mégis volt olyan eset amikor fura cégek felhívtak és ők biztos hogy nem a FB-ról informálódtak.

·  Hogyan tájékoztatjuk az érintetteket?

Mivel munkám eléggé bizalmi, ezért ügyfeleimet sose fogom olyan helyzetbe hozni, amitől ők kellemetlenül éreznék magukat. Negyven évem alatt sose hagytam el mobilt, habár élettársaim néha kiborítottak taxiban felejtett, elhagyott, elveszített telefonokkal amikor éppen égetően szükségem lett volna velük beszélnem, na szóval a női felelősségtudat, a dolgaink gondozása, felügyelete és törődésünk garantálja az egyes kütyük biztonságát. Magyarul, ha egy gyerekre tudok vigyázni, fel tudtam nevelni, akkor egy mobiltelefont könnyedén megóvok minden külső beavatkozástól, illetve belső illetéktelen behatolótól. #metoo

·  Az adatok tárolásának mikéntje és hogyanjai 

Adataim a google és a Facebook rendszerében vannak. Azok szabályzatát folyamatosan frissítem, elfogadom és alkalmazom. Elég? Legyen elég.

·  Az adatok biztonságára vonatkozó játékszabályaink részletes leírása 

Minden ami régi, már nem használok, azokat egy külső adathordozón tárolom. Ez a külső winchester az íróasztalom fiókjában van. Egyedül élek. Legfeljebb a macskám fér hozzá. Mivel műanyagból van, kárt nem tud benne csinálni. Nem a macska van műanyagból.

·  Adatok létrehozásának mikéntjei és hogyanjai

Nem tudom mi volt előbb a tojás vagy a tyúk, de adataim létrehozásához először az eszemet használom, utána az ujjaimat, végül pedig eddig laptopot használtam a rögzítéséhez, de elgondolkodtam a füzeten, ceruzával a radírozás miatt. A kivitelezésen még gondolkodom.

·  Szolgáltatók, akiket igénybe veszünk és a velük kapcsolatos elvárásaink

Szörfözök a neten. Elég gyakran és szinte folyamatosan. Információkat gyűjtök be különböző oldalakról. A hivatalos oldalakat utálom, mert sem nem ismeretterjesztőek, sem nem érdekesek. Elvárnám tőlük hogy legyenek szórakoztatóak, figyelemfelkeltőek. A felhő szolgáltatások lehetnének ingyenesek, akkor biztos használnám őket.

·  Adatok felhasználásának mikéntjei és hogyanjai– mire használjuk őket és mire nem.

Lásd fenn.

Szeretném kifejteni, mire nem használom az adatokat:

·  nem tudok belőlük csirkepaprikást főzni

·  nem tudom magamra kenni és felölteni

·  tüzelőfának sem jó

·  nem tudom hasznosítani a napi folyadékbevitelem pótlására sem

·  Adatok törlésének mikéntjei és hogyanjai

Az adatokat a Delete gomb megnyomásával törlöm. Ha több adatot törlök, akkor kijelölöm az adott területet és a Delete gombra kattintva eltüntetem a szükségtelenné vált információkat. ugyanezt a Kukából is célszerű megtenni. Érdekes felismerés a Törlés és a Kuka parancsikonok megszemélyesítésének nagy kezdőbetűje. Miközben nemecsek ernő nevét kisbetűvel (is) írjuk. Megérett a világ a pusztulásra.

·  Az érintettek lehetséges köre – akiknek az adatait kezeljük, vagy, mert megadták, vagy mert kénytelenek vagyunk (pl. a számviteli törvény kötelezően előírja) az adataikról hogyan szerezhetnek tudomást, mi ennek a módja. Az összes szóba jöhető érintettet fel kell sorolni, nemcsak azokat, akikkel tényszerűen az elmúlt héten tényleg volt konkrét esetünk.

Az érintettek szépen felhívnak engem. Én nem hívok fel senkit. Esküszöm.

·  Email küldési szabályok– különös tekintettel az email továbbküldési szabályokra.

Megírom saját gondolataimmal a levelet, beírom a címzettet a legfelső rubrikába és elküldöm a mondanivalómat, mert:

1.      várja

2.      nem várja de megtehetem

3.      megteszem és nem olvassa el

 A továbbküldött leveleket átírom, mert

1.      találok bennük helyesírási hibát

2.      le kell fordítanom mert angolul van vagy más nyelven és a magyarok többsége nem beszél nyelveket

3.      lusta vagyok átírni és csak forwardolom

4.      nincs időm átírni mert ezer más dolgom van és csak forwardolom.

        A továbbküldött leveleknél figyelembe veszem, hogy aki nekem küldte annak az e-mail címét kivegyem, ugyanis nem szeretném ha az ügyfelem direktbe kontaktálna a szolgáltatómmal.

·  A munkakörökkel és munkafolyamatokkal kapcsolatos különleges esetek – pl. alvállalkozó csinálja a weboldaladat, és hozzáfér minden adathoz. Ezt hogyan szabályozod? Ki minek a felelőse? Stb.

Egyszemélyes vállalkozás vagyok. Én vagyok a takarítónő, az ügyvezető, a marketing menedzser, a HR-es, a PR-os, az adminisztratív munkatárs, a postázó, a jogász, a portás és a büfés is egyszemélyben.

·  Riportozási szabályok– mikről készítünk külön kimutatást az adatvédelemmel kapcsolatban, és milyen gyakorisággal, ki készíti el, stb.

Saját magam megnyugtatása érdekében esküszöm az élő Istenre, hogy soha többet nem készítek excel táblázatot, a számokat fejben megjegyzem, a hozzá kapcsolt nevekkel. Vállalkozásomhoz nincs szükségem sem születési adatokra, sem anyjuk nevére, sem lakcímre. Ha két Szabó János van, akkor ők így jártak.

·  Az adatvédelmi krízisek definíciója

Az én krízis definícióm: minden olyan helyzet, amikor feleslegesen dolgozom, mert a munkámnak nincs értéke. Semmi köze az adatokhoz. Köze van a jó kommunikációhoz, a kapcsolatok személyes ápolásához, a jó szervizhez és a trendek, szokások, igények követéséhez.

Amennyiben krízisbe kerülök mert a definíciómat megszegtem, akkor lehúzhatom magam a WC-n.

·  A krízisek elhárításának első három, azonnali lépése. Mit teszünk, ki teszi, hogyan teszi, milyen erőforrások felhasználásával, és mennyi idő alatt?

Azonnali hatállyal felmondok magamnak. Ha illetéktelen behatoló eltulajdonítja a címlistámat a laptopomról, kiírom a Facebookra hogy segítsen valaki. És mindig akad ismerős aki megírja a tutit. Ha a telefonomat ellopják, feljelentést teszek a rendőrségen, letiltom a SIM kártyát és majd szívok a PUK kóddal.

Ezen felül 3 Miatyánk, 4 Üdvözlégy és esténként 5-5 korbácsütés a tettes megtalálásáig.

·  A krízisek elhárításának további lépései, avagy az első ponthoz képest milyen lépések jöhetnek még szóba. Cél az, hogy soha többé ne forduljon elő az a konkrét hiba, és azért van külön ez a két pont, hogy érzékeltesse, hogy van egy azonnali válaszcsapás, meg van egy hosszabb távú célokat kitűző pont is a kríziskezelésben.

Mindent kézzel írok, ceruzával, vásárolok egy trezort és abban tárolom. A kulcsot lenyelem, és minden reggel a szükség végzése után a saját magam rendelkezésére bocsájtom a kulcsot a következő étkezésig, tehát a trezor csak reggel 8.00- 9.00 óra között lesz elérhető.

·  Krízis bekövetkezte után mennyi idővel és milyen módon végzünk vissza-ellenőrzéseket

Az előszobaajtóm mellett van egy lista bekeretezve, amit még a lányomtól kaptam karácsonyra:

·  gáz-elzárva

·  villany lekapcsolva

·  ablak becsukva

·  kulcs

·  táska

·  határidőnapló

·  zsebkendő

·  iratok

·  pénz

·   ide a végére beírom: GDPR adatellenőrzés, riport, védelem, minden nap szigorúan ellenőrizni!!!! A listát minden elmenetel előtt leellenőrzöm. Mármint a helyszín elhagyása előtt.

·  Rendszeres belső adatvédelmi audit –

Úristen, a blogom! Ajánlom csak saját felelősségre olvasni! Ezen kívül az ajtóm melletti bekeretezett karácsonyi ajándékom mellé egy papírgurigát akasztok, amin a strigulákat vezetem minden reggel indulás előtt, az ellenőrzés elvégzése után. A papírgurigát 5 év elévülési idő elteltével újrahasznosítom!

·  Milyen dokumentumokat vezetünk a krízisek és belső auditok kapcsán? –

·  guriga (lásd fenn)

·  napló (kézzel írott)

·  Egyéb törvényi hivatkozások és kapcsolódó szabályok

·  a sok kivágott fa szabálya

·  az ellehetetlenítés szabálya

·  a kreatív munka örömének szabálya

·  a félelem szabálya

·  az emberiesség szabálya

·  a jócselekedetbe vetett hit szabálya

·  a bizalom szabálya

·  a sok lókötő akik miatt ez az egész helyzet kialakult, inkább azok megkeresése - szabálya

·  az üvegzseb törvény szabálya

·  hagyjon mindenki a fenébe szabálya

·  törődj a saját dolgoddal szabálya

·  világbéke szabálya

·  Egyéb cégen belüli kapcsolódó szabályok 

Senkit sem engedek be a lakásomba. Bezárkózom, zenét sem fogok hallgatni a laptopomon keresztül, nehogy valaki a nyitott ablakon keresztül kiszivárogtasson adatokat. Nem nézek filmeket online, leiratkozom a Netflixről, csak szóban kommunikálok, újraértelmezem a becsületszót, az adott szót és a tisztességes üzletet.

Elvégzek egy IT tanfolyamot, beiratkozok a CIA különleges felderítő programjába, egy FBI, TEK, KGB, ÁVH, SIS tanfolyamra, testőrt fogadok és csupán nyomtatott anyagokra hagyatkozom. Fellendítem a Posta forgalmát, beszerzek borítékokat, levélpapírt, tintát, tust és viaszt. Lesz baglyom és galambom, hej, lovasfutár, csőposta és földalatti mozgalomban ki

Rajczi Adrienn

Forum Romanum, Colosseum és a Palatinus

Colosseum

A Caelius, Esquilinus és a Palatinus között található a világ egyik legismertebb és legrégibb nevezetessége, a kör alakú létesítmény, amit annak idején színháznak neveztek, később aréna lett, de mi nők csak nemes egyszerűséggel sok vérrontás helyszínének tudjuk be. Mert lehet színházi előadás a gladiátorok harca, öldöklése és halála viszont gusztus dolga. A hely mégis magával ragad.

A pontos és precíz bejárásához ajánlott korán kelni. Mi nagyon korán elindultunk Cimbivel, így is fél órát álltunk sorba a kombinált jegyünkért, ami a Fórum Románumra is szól, onnan pedig meglepetésünkre a Palatinus is bejárható. De megyek sorjában. Az időjárás nekünk kedvez, ragyogóan süt a nap, kicsit fúj a szél, olyan kellemes római vakációs idő van. További fél óra a biztonsági ellenőrzés, táska a reptéri szalagra, és ha becsipog a kabát, akkor bizony le kell azt venni. Néhány turista elmélázik, mígnem jön egy igazi olasz matróna és a pár napos OKJ-s tanfolyamán megszerzett tudásával két perc alatt megfegyelmezi a bebocsájtásra váró tömeget. Kedvenc biztonsági embereink, akik éveket töltöttek a rend és a fegyelem megtartásának tanulásával csendben nyugtázzák a hölgy hatósugarát.

A 2017-ben nyílt 4. és 5. emeletek és az alagsor csak előzetes bejelentkezéssel látogathatók. Ennek oka, hogy egyszerre csak maximum 25 fős csoport lehet egyszerre a különleges kilátón, és ezt naponta tíz alkalommal engedélyezik. Úgyhogy a mi spontán utazásunk miatt ezt a kiváltságot most nem használjuk ki. Első Colosseum látogatásunkra elegendő a földszint és az első emelet, ha jól helyezkedünk, csodás felvételeket készíthetünk. Igen ám, de mi Cimbivel közben megvitatjuk az ókori emberek életét, a csaták jelentőségét, a gladiátorok bátorságát és minden szociális, társadalmi és politikai aspektusát a különböző koroknak. Kellene a hozzánk hasonló intellektuális utazóknak vagy külön időpont vagy egy másik Colosseum, mert a sok szelfis, aki azt sem tudja hol van és milyen köveken lépked, követeli magának a tapottatnyi helyet, és ahogy mi sem vagyunk tekintettel rájuk, ők sincsenek ránk. A világ két részre oszlott, azokra akik csak szelfiznek, és azokra akik komoly elő és utótanulmányokat végeznek a történelmi helyszíneken, és amikor megélik a hely szellemét, akkor hosszú ideig hangolódnak, eggyé forrnak és beszippantják a történelmet. Na ilyenek vagyunk mi Cimbivel.

Ugyanis felmerült az a hétköznapi kérdés, hogy a sok kaszabolást, halált, kivégzést és gyilkolást hogy bírta nézni például egy egyszerű fehérnép. Kiderült, hogy voltak hányósarkok. Kicsit megnyugodok, hogy ebben a Bábel tornyához hasonló kerengőben nem minden résztvevő volt véres szájú gonosz, csak és csupán a kor szelleme, a vezetők parancsa (erről majd később) és a kötelező  megfelelés rendelte el ezt a sokak számára természetes látványosságot.

És hogy mégis mi bűvöl el? A sok kis apró tégla, amiből ez a monstrum elkészült. A sok kis tégla még több habarcs együttes kompozíciója magasságra és mélységre is elképesztő biztonsággal rakódott a 188 méter hosszú, 156 méter széles és 48,5 méter magas masszív építményre. „Amíg a Colosseum áll, állni fog Róma, ha elpusztul, elpusztul Róma is és a világ is.” Egy dolog biztos, hogy Béda aki a mondásért felel már rég nem él, a Colosseum pedig még bírja és jócskán meghaladja korát. Az épület fennállásának majdnem 2000 éve alatt volt itt minden: például 1130 – 1205 között a nagyon befolyásos Frangipane család beköltözött, a 11. században pajtának használták, de volt vágóhíd is és elhagyatott romhalmaz is a világ legismertebb építménye. Milyen izgalmas lehetett amikor benőtte a zöld, az alagsor még fedetten és szemérmesen eltakarta a rabszolgák és az állatok méltatlan tartásának sötét lyukait, fű és bokrok, fák törtek utat a tufák, téglák és mészkő között jelezve a világnak, hogy a természet intelligenciája mindig utat talál az élet magasabb szintű folyamatában bizonyítva hogy az ember csak egy múló állapot, az élet más alapokon ered.

Forum Romanum

Ha jól számolom az öt bejárat egyikén simán és gyorsan bejutunk a Forum Romanumra. Apró részletességgel járjuk végig a több évezredes múltat, ahol minden neves és nevezetes uralkodó megfordult, beszédet mondott vagy akár itt is lakott. A Capitolium és a Palatinus védelmében létrehozott városi központ, ahol a bazilikában még jogi, politikai és gazdasági ügyeket intéztek, ahol a Vesta szüzeket szentként tisztelték de ha ránézett egy férfira élve eltemették…. a férfiak világa volt, ahol a nő tulajdon, akivel a férj vagy férj híján az apa rendelkezett. 

Észre sem vesszük és több ezer éves mozaikon taposunk, a Romulusról elnevezett templom bronzkapuja még eredeti és a zárja működik….

Palatinus

Meglepetésemre a belépő jegy felvisz a Palatinus dombra is. Na jó, kezdem az elejéről, de már úgyis lecsaptam a poént. Róma hét dombja már első ittlétemkor is egy nagy titokzatos anekdotának tűnt. Aztán kicsit jobban belemélyedtem hogy elhiggyem, de nem eléggé hogy lássam. És amikor Cimbi szólt hogy menjünk föl balra a vécék után a Vesta szüzek temploma mellett, elolvastunk minden kiírást, megjegyzést, táblát a látnivalók előtt, de azokból csak annyit tudtunk meg hogy minden tufából és/vagy márványból van. Itt eszembe jutott az aucklandi Art Galleryben tett látogatásom, ahol interaktívvá teszik a kiállítást és megmozgatják a látogatók agyát, kiváltképpen a gyerekekét, de nekem is jópofa játék volt a saját szemszögemből látni a kiállított tárgyakat. Na szóval jó lenne sztorikhoz kötni a kiírásokat, mert ha találkozom valakivel és mesélni kényszerülök hogy hol voltam, nem a tufákról szeretnék mesélni. De sajnos a sztorik nem tudományos alapokon nyugszanak, és a trollkodó okostojások miatt az egyetlen alátámasztott tény hogy milyen kőből van amit látunk és az kb melyik kor. És hogy Lívia lakott ott. Engem pedig a mesék varázsolnak el. Hogy Líviát ott csókolta meg Augustus először amikor szabin szokás szerint bevitte a házba, utalva a szabin nők elrablására…. Vagy a kilátónál hogyan nem tudtak felkapaszkodni a gallok, és sajnálom hogy nem találtam meg a barlangot ahol Hercules (?) vagy Romulus és Rémusz nevelkedett akár farkas szoptatta akár egy feslett nő akit farkasnak neveztek. Szóval miután kipuffogtam magam a Forum Romanumon, átverekedtük magunkat a tömegen, mert a Palatinuson csak a kitartók jutnak el a Casa di Livia freskóihoz és a még kitartóbbak egy gyönyörűséges, fenséges látványban részesülnek valamelyik hó borította hegyekig észak-kelet irányában.

És innen belátni a többi hat dombot. Körös körbe előttem a Capitolium, egy óránál a Quirinalis, Viminalis, Esquilinus és a hátam mögött a Caelius és az Aventinus a bal vállam mögött. Káprázatos, egyedülálló a kilátás, a megmaradt romok mint a mozaik makettek felülnézetből különböző alakzatokat láttatnak. El kell képzelni a medencét ami körül a különleges márványlapok úgy voltak elhelyezve a család biztonsága érdekében, hogy a lapok visszatükrözték minden oldalról a környéket és láttatták ha illetéktelen behatoló tört a háziakra. Különösképpen Néró szerette ezeket a cappadociai fényvisszaverő márványtáblákat üldözési mániája miatt fontos volt hogy folyton lássa nem követik-e és hogy nem bújkál-e merénylő az oszlopok között... 

Van itt stadion és rendezvényközpont, fürdők a patríciusoknak és nyilvánosak a népnek, borászat, színház, sirályok, kertek, és tizedakkora tömeg mint a Colosseumban és a Fórum Romanumon. 

 Stadion és rendezvényközpont. Aki látta a Spartacus című sorozatot tudja, hogy a gazdagabb házaknál volt mini aréna. A háttérben egy ilyen, és gondolom egy Augustusnak dukált. Az előtérben egy szentély lehetett ahol különböző rendezvényeket, áldozatokat mutattak be isteneiknek.

 Palatinus domb kilátó a szemközti Caracalla fürdő romjaira, a Szent Péter Bazilika kupolájára, és Róma zöldellő háztetőire

 Szerintem ez volt a nyolcszögletű szökőkút labirintussal

Jó tudni a nap nyugtájának idejét, mert télen korábban jön a sötétség, és nyugtával dícsérd a napot, még ha a biztonsági őrök ki is tessékelnek. Nincs pontos nyitvatartási idő, minden a természet rendjének tudnak be. A sötétedés a záróra pillanata. És hogy mikor van sötétedés? Amikor a helyszínen dolgozó őr ránéz az órájára és kitessékel.