Üdv. Vegasban!

Amikor a város fényei kirajzolódnak a felhők mögül, erős helyismeret kell, hogy be is tudjam azonosítani, merre járunk. Még nem ott, de talán igen. Csupa izgalom, hogy az a sűrűbb fénykavalkád vajon a Strip-e, az a fűút, ahol a legendás szállodák állnak, ami idevonzza az utazók nagy létszámát, a kalandorok szerencséjét és a szerencsések kalandját. Sok kis apró pötty, mint egy idegen civilizáció főhadiszállása, éjszaka a földön mindig titokzatos, utópisztikus és izgalmas.

Hát ez még nem az a város volt, ez még csak egy város Las Vegas környékén, amikor landol a gép a MacCarran Nemzetközi repülőtéren, már látom a legmagasabb hotelek kivilágított színes valóságát, érzem a város energiáit, a csábító élményeket, amik bármilyenek is lesznek, saját magam hangulatának és lelkivilágának lesznek kivetülései. Sorban befelé jövet a szállodák, sok régi és még több új:

Mandalay Bay, Luxor, Excalibur, vele szemben a Tropicana Las Vegas, megint a másik oldalon a New York New York, szemben az MGM Grand, túloldalt a Monte Carlo, vissza rántom a fejem, ott az Aria, szemben a Planet Hollywood, és megérkezem a Paris Hotelbe, 9 napos kalandom főhadiszállására. A koromfekete, sötét vadonatúj Cosmopolitant még fél szemmel érzékelem amint bekanyarodunk a szálloda elé. Istenem, ez a város még nem is létezett amikor a mama megszületett, mégis ismertebb mint az ősi sumér városok, vagy mint Kandijskij legismertebb festménye a 8-as Kompozíció.

Itt van Sting, Celine Dion, Britney Spears, David Coppelfield, sajtóznak róluk minden felületen, jön JLo, Mariah Carey, Bruno Mars és sok számomra ismeretlen előadó, jó buli lesz itt szilveszterkor, és még nagyobb a 2017-es évben.

Hogyan is jellemezhetném rövid taxis utunkat a repülőtértől a szállodába? Mintha egy reklámfilmbe pottyantam volna bele. Színes, lüktető, üzenő, csalogató, csábító, és ez csak a látszat, mi lesz velem ha hallani is fogom a város hangját? Mi lesz ha bűnbe esem  Sin Cityben? Mitől bűnös ez a város? Hisz ez maga a káprázat, Disney mese csillogó csomagolópapírba csomagolva Karácsony előtt és Mikulás ajándékai közepette. Én pedig Csipkerózsikaként tudom hogy éjfélkor úgyis lelépek....

A Diadalíven át érkezem a szállodába, és első csodálkozásom a taxis markában lapuló 5 dolláros után kiteljesedik, mert a 10% jatt itt halottnak a csók. Később tapasztalom, hogy 15-20-25, de van ahol 40% borravaló jár a szolgáltatásért. Tehát tök mindegy hogy 12% adót fizetsz, szerintem a nem kötelező de elvárt „tipp”  - ha jóban akarsz lenni a helyiekkel – kenterbe vágja a magyar valóságot. Néhány nap múlva, amikor belejöttem a borravaló vastagságába, úgy hajlongtak előttem, mintha magam lettem volna a gyarmatosító mormon és Bugsy Siegel egy személyben.

A bejárat megüt és becsap. Európai lelkemhez szokott szállodák recepciója és bejárata, kényelmes hallja és aulája itt szőrén szálán eltűnt. Itt a bejárat már a casinó, és Britney Spears csillogó  képmása a játékgépen, ami több ezer dollár nyereményt ígér, és a hívogató, gurgulázó pénznyelő automaták meghazuttolják a pesti parkoló automaták éhes gyomrát. Van európai rulett és póker asztalok egymás mellett, pódiumok, cigarettafüst és vigyorgó emberek, akik mindegyike poharat tart a kezében. Nem, nem győzöm megfigyelni a sokszínű falak minden részletét, csak filmes és színházi múltam érzékeli a mennyezet távolságát, és a gipszkarton instabilitását, kár lenne nekitámaszkodni a falaknak, a korlátnak, a fenti ablakok mögött csak a rögzített fa gerendák bújnak meg, és talán a pókok amik hálói lehet erősebben tartják a díszletet, mint az egész váz.

Nézzük sorjában. Vannak itt kötelezettségeim és feladataim, amiket teljesítenem kell. Ez olyan felelősségteljes munka. Telefonom repülőgép módozatban marad, ez olyan biztonsági eltűnés a világ elől, mert nincs kedvem 700 forintos percdíjon telefonálni haza. Itt az internet gyors és elérhető.

Ez egy miniatűr Disnyeland, tele felnőtt emberekkel, akik pörgetik a szerencse kerekét. A szerencse felülírja önmagát, és nappal alszik, éjszaka pedig munkába áll. Itt minden Amerika. Kiderült, hogy az amerikaiak imádnak sorban állni. A buszokhoz, a becsekkoláshoz, az ebédhez, reggelihez, vacsorához, olyan ez mintha a jóléti társadalomban ha tudod hogy úgyis megkapod amit szeretnél és csak türelem kell hozzá. De nem kapod meg, mert vannak szabályok, amik felülírhatatlanok. Mindenért fizetni kell. Elvárt a borravaló és a mosoly. A mosoly megy, viszont mivel mindent bankkártyával is lehet fizetni, készpénz nincs nálam, kicsit zavar az üres marok.

A Paris Hotel jó választás volt. A maga eleganciája, a csillárok Swarovsky fénye, a francia hangulatot idéző berendezés, a tágas szobák, a mindenhonnan magával ragadó kilátás, a luxus hívogató kirakatai és az előttük álló becsalogató árusok nem eresztenek. Itt minden a szerencsejátékról szól. Egy zárt közeg, ahonnan bejárható még a hotel Bally’s is, lépésszámlálóm fel is mondta a szolgálatot, nem erre a távolságra kalibrálódott. A recepció egy külön világ, kordonnal felügyelve a tolongást és az előre tolakodást, és a bejárat a kaszinón keresztül visz az éttermekhez, körös-körül, a szédülésig. A kék ég becsapós, festett freskó hangulatát idézi a Vatikán Sixtusi kápolna mennyezetéről. Egy óriási díszlet kellős közepén vagyok, ahol eljátszhatom saját magam forgatókönyvét.

Párizst választottam, de mégsem Párizsban vagyok. Előttem az Eiffel torony, mégse érzem a „megcsókolnám a földet mert láthatom az Eiffel tornyot” érzést. A torony lábai úgy meredeznek át a plafonon mint a mentsük meg mozgalom fái a falakon át ki az ég felé szöknek ők is ki a díszletvárosból.

Tudod mitől jövök izgalomba? Amikor meglátom  a szívemnek oly közeli szállodát pont szemben….

Úton

Minden utazásom egy újabb felismerés saját korlátaimon túl, és toleranciaküszöböm kitágítása egy magasabb szintre. Mert egy utazás nem csak arról szól hogy látom a világot és bekebelezem a világot és megismerem a világot, hanem úgy áramlok a felszín különböző rezgései között, hogy minden hullám amiben megmerítkezem, a helyén maradjon, csupán csak kontúrom formázza arra az időre, amíg a hely szelleme felveszi sziluettemet.

Lassan az előre megfogalmazott szándékaim és céljaim erősebbek mint az előre befizetett szolgáltatások, a MidiBud Shuttle egészen az emeleti szintig visz fel, persze csak engem, Londonba érkezéskor business utasként kezelnek, megjegyzem business osztályon szerettem volna utazni, ezen még dolgoznom kell… De kárpótol a VIP Lounge, ahol feltöltődöm, feltöltöm eszközeimet, megiszom kávémat, kinyújtom tagjaimat és továbbállok. A VIP Lounge akkor is megéri, ha csak 10 perc szabadideje van az embernek, mert ha késik a gép, akár tusolni is lehet és még aludni is rendes ágyakban max 3 óra időtartamra, de jobb mint a kemény székeken a tranzit váróban. Ára 30-50 euro között van/alkalom, és van itt kényelmes fotel, frissen facsart gyümölcslé, whiskey, Spa, de mindenhol más a szolgáltatások tartalma, volt ahol tévé is van, viszont nem szólítanak ha indul a gép, résen kell lenni, és figyelni a monitort.

Heathrow Lounge Londonban

A változás jelei:

Miközben évekig hordoztam magammal tolltartómban tízes kulcsomat, biztosítékként Fiat autóm működéséhez, már rég nincs Fiatom, a kulcs úgy ragadt bele írói eszközeim készletébe, hogy a vámvizsgálatnál majdnem átment, mígnem egy ügybuzgó elkobozta. Gondoltam nagy hasznát veszik a sok műszer és állvány és láda között, a sorsát viszont nem számítottam jól, hogy hasznavehetetlen szemétként végzi, míg évekig őrizte annak biztonságát, hogy ő készenlétben a számára méretben megfelelő dolgokat meghúzza. De az emberi fennköltség és fennhéjázás ismételten bizonyította, hogy egy tízes kulcs bármilyen szerényen is húzódik meg egy tolltartó belsejében, az emberi hatalom megkérdőjelezhetetlen és visszafordíthatatlan. Búcsúzom hűséges tízes kulcsomtól, aki a Ferihegy – Liszt Ferenc tér 2/B terminálján üvöltő lélekkel találkozik, az vigasztalja meg, hogy utazása még nem ért véget, mert erős fémből faragták, megsemmisíthetetlen, és ha csak egy kicsit is örökölte génjeimet, rezgésemet, energiáimat, akkor biztos hogy kimenekül mint a Virsliparty szereplői az áruházból és olyan helyre kerül, ahol érdemeit hosszan és értékelve hasznosítják. Ég veled, tízes kulcs, emléked őrzöm, helyed üresen marad, míg a menet el nem választ.

A repülés mindig egy időutazás, térben és időben, ahol ténylegesen elindulok és megérkezem visszaforgatva a földet akkorra, amikor elindultam.

Figyelem az emberek arcát, látom a közös célt, az összemosolygás mindig húz egy ezüst vonalat a két elhúzódó száj közé, a várócsarnok világítása, színessége csak egy keret, a lelkét ezek a mosolyok adják.

A repülőn az egyik oldal még világos az ablaksor másik oldala pedig már sötét. A kelet angyala átinteget a nyugat angyalának, Los Angeles felé az úton a Jumbo orrában a szárnyak úgy terülnek szét a látótávolságomban, mint egy védelmet nyújtó takaró.

A műanyag üveg kicsit elveszi a wisky ízét, forgatni kell a számban, hogy átszellőzzön. A felhők között felbukkanó fehér fények jelzik a szárazföldet, mintha alattam lennének a csillagok, a fülhallgatómból lágy jazt választottam, a filmem forog, most már én írom a forgatókönyvet.

Finom paradicsomos mártás illata úszik át az első kabin levegőjén, mintha csak a Liszt Ferenc téren lennék a Menzában. Jé, tényleg, Liszt Ferenc szelleme kísér, A Heathrow-n felállított zongorán jó lett volna kalimpálni, kihagytam. Előttem az ülésen a fiúk nyomják a közeli selfieket, az alkohol mennyisége már az út elején eléri az egy főre kiosztható mennyiség maximális átlagát. Balra tőlem imamalmot pörget egy fiatalember, majd kér két whiskyt és megnyugodom. Ránézek, elmosolyodom és az ezüst szál felvillantja hogy egy csapat vagyunk. A sztyuvik pörögnek, 11 órám lesz hogy végig gondoljam utazásaim történetét, hogy minden hosszú út előtt kérem Angyalaim védelmét, és hiába hiszem hogy nagyanyám az egyik angyalom, ahhoz túl korlátolt a hitem, hogy mama vajon hogyan tudna tanácsot adni, ha isteni süteményekből élt és Győrön kívül és Karlovy Vary után aligha járt messzebb.

Ez egy óriási gép. Emeletes, a business mondjuk nem egy Emirates vagy egy Quatar, de cuki, ők már a felszálláskor whiskyznek, a turistán csak utána, aki viszont tanulja a türelmet, annak ez nem okoz gondot. A gépeken az utasoknak csak kb a 10%-a vega, a személyzet nyomja is a pastát, aki nagyon éhes, annak jó, a többiek kivárják a laktatóbb és ízvilágában színesebb ételt.

British Airways business class

Az okostelefonom jelzi és mintha egy helyben járna, hogy folyton ugyanannyi idő van. 18 óra 27 perc, leragadtam az időben, így fogalmam sincs mikor fogunk odaérni.

A sorokban ülő szaktekintélyek úgy ássák bele magukat a tabletek és IPadek világába, mintha egy mérnöki munka velük született és tanult részei lennének. A cég által delegált lengyel, szlovák, norvég és svéd csapatok mennek a nagy sivatagba föld alatti vizet fakasztani, csapatépíteni és átszállni, aki dolgozik, az ismerkedik a google agendával amit a titkárnő nagy sietve a kezébe nyomott, hogy nagy segítség lehet, majd Vladekunk inkább visszahúzódik a tervrajzok és képletek biztos világába. És én is visszaülök miután kinyújtóztattam elgémberedett lábaimat és ezzel leállítottam pofátlanságomat, amit a metrón és egyéb közlekedési eszközön is vígan gyakorlok, amikor belenézek más újságjába, könyvébe, itt pedig a monitorok árulkodó puritánságába.

A vécén elidőzött utastárs ne tévesszen meg, nem biztos hogy nyomot hagy maga után, az előttem sokáig emésztő a gyerek cumisüvegét mosta el, az én elhamarkodott bírálatom szégyenemben székrekedést okoz...

Ha nagyon előre hajolok, olyan vörös az ég alja, amit még sokszor fogok látni a világ másik felén, ahol a nyugat van, amilyen narancs színt a sötét lilába átmenetben még sose láttam. A sötét lila és a föld között egy nagyon vékony hófehér csík jelzi, hogy odaát még nem ment le  a nap.

Woody Allen a vége előtt kapcsol ki, nem tudom meg hogy a Cafe Society két főszereplője egymásra talál-e, majd megnézem otthon, vagy elolvasom, vagy kitalálom. Az utóbbit szeretem a legjobban, az előre gyártott történetek úgysem az én világom. Kapkodja is fejét őrzőangyalom, és én nevetve nézem ténykedéseit.

Az út felénél be kell kötnünk magunkat, lassan elérjük Kanada partjait. Talán valami szárazföldi áramlat kap el, vagy csak csendes takarodót kér a pilóta.

Körbe veszem magam kedvenc eszközeimmel, és imádom a perceket és órákat amikor a telefon kikapcsol, nincs internet csak az éteri sugallat ég és föld között. Itt van az írógépem, a füzetem, a tollaim, a fényképezőgépem, a gondolataim, a szemem és az érzéseim. Minden amit szükségesnek érzek hogy megéljek egy utazást és annak minden rezdülését kinyilatkoztassam.

Aztán elnyomott az álom és Las Vegasban ébredtem.

Éld meg Egyiptomot!

Miközben a világsajtó mérhetetlen pusztítást végez Egyiptomban, talán hosszú távon rombolóbb mint bármelyik gazdasági válság, fel szeretnék sorolni pár olyan helyet a világban, ahol vagy katonai fegyveres őrök, vagy a biztonsági óvintézkedések olyan magas fokra kapcsolódtak mint egy háborús készültségi helyzet, az emberek mégis oda utaznak és elfogadják saját biztonságuk érdekében az uniformisba öltözött gépfegyveres katonák jelenlétét.

Ciprus.

Franciaországi foci EB

Amerikai Egyesült Államok beutazás

Budapest metró

Izrael

és Brazíliában sem lesz leányálom az Olimpia.... 

Anglia meg feladta

Visszatérve Hurghadába úgy döntünk, csapunk egy igazi shoping túrát, mert nincs nyaralás szuvenír nélkül. Kiélvezve az utolsó nap Egyiptomát, tisztában vagyunk vele hogy egyszer minden véget ér, és a jó dolgokra visszagondolni kötelező, ezért magunkba szívjuk az Egyiptomból kisajtolható utolsó életérzéseket.

Amikor beülünk Hasszán illatszerboltjába, ami a sétálóutca elején válogatás nélkül rögtön az első bolt, női megérzéseim egyre erősebbek, és tudom hogy jól választottunk. Amikor belépünk, mi vagyuk a királynők, utána csak rajtunk múlik hogyan távozunk. Tehát első számú szabály, megnyugtatom felhevült szervezetemet és eldöntöm hogy dörzsölt arab kereskedő leszek női bőrbe bújva. A minden mindegy és a nem érdekel keveréke ez a picit flegma hozzáállásom. Nincs bűntudatom. Játék ez mindkét fél részéről.

Szagolj bele a hajamba, dúdold velem hogy La bamba....

A játékot Hasszán kezdi. Mi csak leülünk a kanapéra és hagyjuk magunkat. Hiszen mi csak bejöttünk mert behívtak, várjuk az okot, várjuk a csodát és várjuk a felejthetetlen időt amit itthagyunk a pár percben, talán órában. Az idő a játék része.

Kilocsol, megkever, mutat, szagoltat, udvarol, mosolyog, végigmér, beszélget. Mi a kedvenc illatunk, honnan jöttünk, mit csinálunk, közben pásztáz a szeme, igazi stílusos mustrán vagyunk mi most itt benn a pici kis üzletben, ha eltéveszti a szagot, azzal meghiúsítja az üzletet. Hasszánnak most okosabbnak kell lennie mint nekünk. Nők lévén, addig kotyvaszt, addig hozza az üvegcséket, amíg egybe beleszeretünk. Én 2-ből szűrtem ki a tetszetős illatot, cimbim 3-ból. Jó arány. Hasszán ismeri a nőket. Hasszán jó emberismerő. 

Na most itt jön a nagy fegyelmezés, amikor az arcizmunk se rándulhat. Egy nő ha vásárol, akkor azt érzelmi alapon teszi. Tejet, kenyeret a családnak vesz szeretetből. Mosóport, öblítőt a ruhái iránti tiszteletből. Ruhát, cipőt, parfümöt a lelkünk üdvéért veszünk. A lelkünk pedig ujjongani szokott ha rátalálunk másik felünkre. Itt és most két parfüm talált gazdájára, igazi egyiptomi esszencia formájában, amiből nincs menekülés. Tehát száj összeszorít, pupilla kienged, egó befogja és a tudatalatti kér egy üveg ásványvizet.

És amíg Hasszánunk elbotorkál vízért a szemközti Auchanba és egyedül hagy bennünket boltjában, addig mi kiengedünk, kilocsogjuk összes érzékünket a parfüm felé, ujjongunk, szeretünk és élvezzük a megszerzés röpke mámorát. 

Jön a víz, fapofa visszaölt és csendben várunk tovább. Mi ráérünk, Nagyokat kortyolunk vizünkből, jólesik lehűteni kiéhezett szerzési és beszerzési vágyunkat, majd miután megtudjuk hogy itt minden natur és kézi készítésű, elhangzik a szám.

- 300!

A spártaiaknak sem volt elég

Ilyenkor az a trükk, hogy negyedére kell alkudni. Bármennyire szégyeljük az összeget és bármennyire gusztustalannak tartjuk kizsigerelni egy nép ár érték arányát, komoly kereskedő akkor leszel egy arab szemében, ha pofátlan vagy. Tehát 40! Hangzott a válaszom. Ilyenkor a másik fél széttárja a kezét, oldalra billenti a fejét, gúnyosan mosolyog és rázza a fejét. Hagyni kell. 

Térül fordul, majd gondol egyet és nem alacsonyodik le egy szóban mondáshoz, inkább előveszi óriási számológépét mert gondolom köpni nyelni nem tud és beüti a 140-et. 

Innen már kicsit felgyorsulok, mert látom hajlandóságát, 70 - 130 - 100. Női méretnek amorf, viszont végeredménynek tökéletes. Harmadára alkudni egy árucikket tökéletes vásárlás, és az arab szemében tiszteletreméltó. 

Felszerelkezve, és boldogan megyünk a szállodába, zsákmányunkat szorongatva, nevetünk a bátorságon, és imádjuk az élményt amihez beszereztünk még Hannah Montana zoknikat, datolyát, ásványvizet minden mennyiségben, és egyéb csajos kiegészítőket. 

Gyönyörű romantikus este a Marinában Hurghadán

Tudjuk hogy meglesz a böjtje ha nem fekszünk le aludni, de kimegyünk a Marinába, felköszöntjük egy hatalmas tortával vendéglátóinkat és megesszük a Travel Ways Egypt Utazási Iroda privát hazai csak nekünk készített finomságait. Isteni volt. Ezek tudják mitől döglik a légy. Persze hogy padlizsánt kaptunk minden mennyiségben. Azt hiszem belefulladtam!

 Isteni volt pedig nem is padlizsán ízű volt!

A hajnali indulásnak egyetlen kellemetlen oldala van, ha szereted a zombis filmeket, ha nem, hogy ilyenkor a repülőtéren sok zombit láthatsz lézengeni. Vannak olyan megátalkodottak, akik kifejezetten a Duty Free boltokat csapolják. Vannak akik egymást. Vannak vámpírok is akik kiszívják a véredet. Ez a turista ismérve aki nem akar hazamenni, mert még élvezné a vendéglátást, csak hát a kötelesség és az elhivatottság mindig erősebb mint a szabadság utáni vágy. és ezt senki nem vallaná be még magának sem. 

Még egy dolgot akarok elmesélni és utána búcsúzom egy időre Egyiptomtól. Hogy bárhogyan döntesz, szereted Egyiptomot vagy sem, amíg nem tapasztalod, kérlek ne formálj véleményt. Nem éri meg. Ne hallgass másra csak a szívedre. A szív az sose hazudik! Egyiptom őszinte arcát mutatta, ahol még a sminkemet is lehagytam. Egyiptom megtanított a röpke egy hét alatt vállalni önmagamat, vállalni érzéseimet, tetteimet és hiányosságaimat. 

Hálás vagyok hogy felfedezhettem a különbözőségeket és az elengedést. 

Éld meg Egyiptomot! Érezd Egyiptomot!

Álmomban megcsókolt a tenger....

A tegnapi 69-es út hosszú és monoton fáradalmait pihenjük ki. És alhatunk. És alhatnánk. És kidob az ágy reggel hatkor, és ezután minden nap. A francba a tér-, idő és érzéki választóvonalakkal. Pont a napfelkeltét csúsztam le. Pedig az olyan romantikus. Futás hiányában margitszigeti bevett nyújtás a parton, futás nélkül. Csípő körzés közben a hajam ha nem lenne összefogva, körbeomlana a levegőben, idétlen a mozgás mert a szemem a tengeren. Olyan vagyok mint Pom Pom, aki himbálózik az ágon, de elvesztette a fejét. Olyan ez mint a szerelem. Lassan ér el, és ha betalál, elmerülsz benne. Így vagyok én a tengerrel. Elmerülök benne és hagyom magam lebegtetni. Rábízom magam, mert minden a bizalmon alapszik. Az utazás, az utazás kiválasztása, az utaztató kiválasztása, az utitársak kiválasztása és az élmények. 

Délelőtti első publikus élményem a reggeli. Van egy titkom, amit minden nem hazai étkezéskor gyakorlok. Tudom, hogy holnap is az lesz a svédasztalon ami ma, így egy étkezésnél csak egyfélét eszem. Tudom, nehéz ellenállni a csábításnak, Egyiptomban pedig még inkább, de az ételektől nem hagyom magam befolyásolni, gyógyszert nem szedek elvből, eddig kétszer megúsztam. Apró adagokban eszem - gondolom- csapvízzel mosott paradicsomot, de imádom az olajos zöldségeket, a padlizsánba bele tudnék fulladni, a cukkininek meg olyan elkészítési módozatai vannak, hogy a húsra rá se tudok nézni mert minek, és az örök élet titka, a napi három darab olivabogyó. friss datolya, az igazi viaszos lépesméz, és a mini lime-mal ízesített ásványvíz. A banán is mini. Van mini cukkini, rizzsel töltött cukkini, a kollégának külön szakácsa omlett készítésére (este spagetti), nekem maga az étteremvezető szolgálja fel a kávét makulátlan öltönyben, a teraszon tovább fúj a szél mint a tengeren, ebédelni csak a kíváncsiság miatt jövök le a masszázs után, és délután elalszom a tengerparton.

Az étkező terasz a Novotel Marsha Alam Resortban

Ecetes olivabogyó, humusz, zöldség minden mennyiségben..... 

És amiről nem mondtam le....

Kifejezetten Micimackóknak!!!!

Van egy perverzióm. A masszázs. Mivel elég intenzíven sportolok, bárhol, bármikor, bármennyit képes vagyok áldozni izmaim kényeztetésére. Masszíroztak már Olaszországban a tengerparton. Bangkokban a masszázs soron, Debrecenben egy gyógyfürdőben, Törökországban egy hamamban, a Héliában Budapesten, futóverseny előtt, futóverseny után, és bármilyen hihetetlen, masszírozta már a hátamat Csuja Imre is. A masszázs is bizalmon alapszik. Amikor odaadom a testemet egy vadidegen embernek, akkor tudnom kell hogy megbízhatok benne. Mivel nekem Egyiptom az eddig látott és tapasztalt élményekből a világ egyik legbiztonságosabb országa, kétség nem fért hozzá hogy átadom testem a szakembernek. és csak egyszer jajdultam föl, de azon a ponton mindig probléma szokott lenni.....

A masszázs után a szélfogó és a napernyő biztonságában délutáni szieszta a tengerparton. És álmomban megcsókolt a tenger. ....

Így telik egy egyszerű nyaraló napja egy ötcsillagos szállodában, Eszünk, iszunk, napozunk, fürdünk a vízben, olvasunk, pihenünk, feltöltődünk egymástól, magunktól, a környezettől, nézzük egymást, nézünk magunk elé és merengünk. Az átlagos utazónak 3-4 nap kell hogy az otthoni feladatoktól teljesen vagy részben elhatárolódjon és elkezdjen a pihenéssel foglalkozni. A mi programunk tökéletesen volt összerakva, utazással együtt az ötödik napon a csapat többsége vízszintesben napfürdőzött. A többiek elmentek igazit búvárkodni, vagy a szálloda programjain vettek részt, mint jóga, hastánc, vízi aerobik, este pedig show műsor.... Ma nem rosszalkodtunk. A begyűjtött Nílus menti energiák tánca megnyugvást keres a szervezetünkben, hogy majd hazahozzuk őket és mindenki maga módján hasznosítsa azokat. 

A boldogság madara

"Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő és beleszeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott. Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában. A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. ...." (Paulo Coelho: Tizenegy perc)

Az én történetemnek még nincs vége !

Marsa Alam biztonsága

"Az utazás az örömszerzés művészete. Az utaztatás pedig az örömszerzés megtanításának eszköze."(Madari Gyula)

Luxorból elindulunk a kősivatagon át Marsa Alam felé. Kicsit Sandra Bullocknak érzem magam a hosszú úton amikor belehorkolok a monoton utazásba. Négy nap után a kis csoport levedli álarcát és tabuk nélkül utazunk tovább, összeszokjuk magunkat. Kreatívabb felünk szóláncozik és kiderül, hogy minden helységnév Gé betűre vagy A betűre végződik. És amikor már Abdisz Abebát is kimerítjük, kiderül hogy a félve várt hat órás út négy órásra rövidül. Ugyanis Marsa Alam egy terület neve is egyben, ami körülbelül 120 km hosszú. A város köré épített üdülőövezet sok-sok partszakaszt foglal magába. 

Előttünk a tenger

A Novotel Hotel Marsa Alam Quseir városához közel esik. De erről majd később. Most még kavarognak bennem az érzések amiket a Nílus völgyében felszívtam magamba, kell a két pihenő nap, amikor bízom benne hogy az energiák helyre kerülnek, aklimatizálódunk és beáll valamilyen isteni életrend, ahol tisztán tudunk gondolkodni, élvezni az egyiptomi vendéglátást és összerakni fejünkben a gondolatokat. De ez Egyiptom. Itt az érzékek olyan játékot játszanak, ahol felerősödik a legapróbb és legjobban eltemetett féltve őrzött érzés, megéljük a legmélyebben elraktározott félelmeinket és átlépjük korlátainkat. Sandra Bullock akcióba lép, adom magam, bevetésre készen.

Első feltérképezni való helyszín a tengerpart. Gyors átöltözés, napok óta semmi smink, és Görögország után megfogadtam, ha már az élet ilyen kegyes velem, hogy gyakrabban látom a tengerpartot mint anyámat, nem visítok fel látványára. Nyugodtan, nemes eleganciával vonulunk le a gyönyörűen megterített partra. 

Szobánkból a kilátás

(fotó: Varga Balázs - Hurrá nyaralunk)

Szélfogókkal intimebb

(fotó: Varga Balázs - Hurrá nyaralunk)

Még be sem lépünk a tengerbe már halak ezrei - tudom, túlzás - lepik el lábainkat. Ezt nevezik búvárparadicsomnak. Snoorkelezők előnyben, vigyázat az apállyal, jön, vagyis megy a tenger, aki benn ragad, az max. a helyi David Hasselhofftól kérhet strandcipőt  hogy kijusson a partra. Ugyanis körös körben mindenhol korall, kagyló, ezerarcú tenger, mindez a szivárvány minden színével. Anyukámnak mindig csak a homloka sült le, mert kis kezét a szeme elé tartotta  hogy ne süssön bele a nap, úgy lesett bennünket hol vagyunk a vízben, Én az árnyékos napernyőt részesítem előnyben, onnan figyelem merészebb utitársaimat. Hát persze hogy az egyik kifogta az apályt ... Azt szoktam mondani utasaimnak, ha bárhova utaznak, hagyják, hadd történjen velük valami, mert arra fognak emlékezni. Lehet az elején még szitkozódnak, de pár év múlva jó lesz felemlegetni az "Emlékszel amikor itt és ott voltunk, és az xy ...." kezdetű mondatokat.

Kicsi Kairó a napágyunk előtt

A futásra szánt tengerparti táv röpke 700 méter. kiszámolom hányszor kéne oda-vissza futnom hogy a tíz km meglegyen. Sokszor. Átadom magam a két medence kristálytiszta vizének, a vízi nyugágyak fölött repkedő villásfarkú fecskék repdesésének és a napozás gyönyöreinek. Itt zárójelben meg kell jegyeznem, hogy körülbelül hat óra után a tengerparton és a medencéknél tartózkodni nem ajánlott, viszont van annyi program a hotelben, hogy csak a megátalkodottak húznak ujjat a helyi személyzettel, akik alázatosan és mély sajnálattal fejezik ki kérésüket az értetlen turistáknak, mint én magam is voltam, aki a kérés ellenére sötétedés után kimerészkedtünk a kalandos zónába, hogy ne tedd. Dehát Sandra Bullocknak se lehet megmondani hogy mit csináljon, próba cseresznye alapon ki nem hagynám az esti mólót.

A tett színhelye

Hallottad már delfin uszonyát becsapódni a vízbe a korom sötétben? Vagy láttad már a medúzákat gyémánt kövekként csillogni a koromsötét vízben úgy, hogy nem tudtad hogy kincset találtál vagy a természet valamilyen csodája mutatja meg magát? Ültél már úgy a móló végén, hogy függönyként húzódott előtted a sötétség és az orrod végét sem láttad? Ha nem, akkor én elmesélem milyen az, mert miután kitomboltuk magunkat szófogadatlan kölykökként, jött egy biztonsági őr és sűrű elnézések közepette, mély alázattal és értő kedvességgel megkért bennünket hogy hagyjuk el a partot, mert most ez a szabály. Eszembe jutottak a budapesti BKV ellenőrök, akiknek ha nem lobogtatom a bérletemet öt méter távolságból, akkor akár meg is lincselnek és sokszor tolmácsoltam turistáknak a félreértéseket tisztázandó, helyi őrangyalunk olyan tökéletes angol nyelvtudással és olyan intelligens választékos szóhasználattal küldött el bennünket a partról, ami dicséretére válna minden kommunikációs iskolának és minden európai kultúrembernek. Én még nem láttam embert úgy zavarban, mint kedves őrzőnket, és ezért én mérhetetlenül hálás vagyok neki. Láttuk amit láttunk, megéltük amit megéltünk, bátraké a szerencse, szófogadó kispajtásokként  és élményekkel gazdagon hagytuk el a tiltott területet. Majd reggel. Majd holnap. A szálloda óriási, 1000 fő befogadására alkalmas egy hatalmas területen. Akinek ez nem elég, az béreljen egy lakatlan szigetet.

A szobám. Cimbiségek és cinkosságok főhadiszállása

Mai naptól mottóm: Érezd Egyiptomot! Éld át Egyiptomot! Egyiptom egy életérzés, az érzékek játéka, ahol a megélt élmény önmagad titkolt valósága. 

A fáraók üzenete

Úgy elindulni a világ legtitokzatosabb pontja felé, hogy álmomban épp tejben és vajban fürödtem mint Kleopátra egy négyszögletű kádban, ahova virágszirmokat és illatos fűszereket szórtak a vízbe és kellemes szirén énekükkel szórakoztattak az erre rendelt embertársaim, kicsit belém bújtatta a kisördögöt és próbálom kiélvezni akár az utolsó pillanataimat is. Mert az élet szép. Úgy látom az életet és a körülöttem lévő dolgokat, ahogyan én szeretném. A rózsaszín még rózsaszínűbb, az emberek pedig önmaguk felelősségére formálják magukat és környezetüket. Nem konfrontálódom, hagyom mindenki lelkiismeretére, hogy  aszerint lássa világát és környezetét, ahogyan azt akarja látni. Befolyásolni se szeretnék senkit sem rémmesékkel, sem saját tündérek szőtte álmommal. Csak szólok, hogy így egyszerűbb és élhetőbb.

Arról megnyugtatnak helyi kollégáim, hogy a krokodilok már nem jönnek el Assuánon túl, mert a gát előtt van egy nagy rezervátum ahol zárt rendszerben élhetnek az állatok. Tehát marad az egyetlen riogatási eszköz, a Fáraó átka!

Amikor elkezdtem a blogomat a Leszek a szemed a világra címmel, nem gondoltam volna hogy kedves útitársam megtalálja a szemem a Királyok völgyében egy kerek kő formájában, és tudom hogy ez Nefertiti elveszett szeme, aki nevének jelentése: "és a szépség megérkezett".Voila! 

Nefertiti mellszobra a németországi Neues Múzeumban található

A királynénak semmi köze a Királyok völgyéhez, csupán a megtalált szeme és szépségpraktikái keltik föl kíváncsiságomat.

"A királynő a napját illatos, gyógynövényes fürdővel kezdte." Stimm. 

"Ezután bőrét agyag és hamu keverékéből készült masszával lágyították, majd olajokkal ápolták a testét. A masszázs minden napjának része volt. " A francba.... Ezt még pótolni kell!!!!

"Szemét korommal és porított drágakővel festette. Kevesen tudják, hogy az egyiptomiak szinte kivétel nélkül parókát hordtak, a nők is, és alatta teljesen kopaszok voltak." Pfffff.....

Fura dolog ez az egész halál köré tupírozott mítosz, így még ötven fokban is rázni tud a hideg. Engem nem a sziklákba vájt sírok fognak meg és a barlangokban beállított szarkofágok, hanem a természet csodálatos völgye, körös körben sárga hegyekkel, furára formázott csúcsaival és máladozó falaival. A kamrákban tilos a fotózás, így most nem teszem ki azt a stikában előtt pár fotót amit Isten bocsásson meg nekem szégyellek is, de nem lennék én aki nem kisértené meg a fáraó átkát immár másodjára. Tulajdonképpen az első Királyok völgye látogatásom után egy fantasztikus szerencseszéria ért munkában és szerelemben egyaránt, lassan Királyok völgye függő leszek, és a Királyok völgye tőlem lesz függő...

Amint beiktatták a fáraót, elkezdte sírját építeni. Bele kellett húznia az uralkodásba és sokáig kellett trónon lennie ha azt akarta hogy a nyugvóhelye elkészüljön. Most itt eszembe jut pár morbid vicc, de nem kísértem Tutanhamont, főleg mert Howard Carter óta tudjuk hogy a múlt tisztelete könnyebbé teszi a jelent és építi a jövőt. Tutanhamon sírja állítólag nem az átok miatt nem látogatható.... Szegény fáraó, megpróbálta visszaállítani a több Isten hitet, mire a papok kegyvesztetté nyilvánították, a sors pedig úgy kárpótolta, hogy a legismertebb fáraó lett. És itt eszembe jut hogy a jövő generációja úgyis méltó helyére helyezi az értékeket.

Merempthah - II. Ramszesz fia, Tauszer - II. Széti felesége és IV. Ramszesz sírját nézzük meg, és megtudjuk hogy minden ami színes és dombormű az eredeti. Jobban szemügyre véve, a falra applikált jeleket vékony falanyagra vésték, és ezeket a vékony képeket ragasztották föl a falra. Mindezt több méteres magasságban és szélességben. Új értelmet nyer idegenvezetőnk yallah, yallah szólítása, benn a miniatűr folyosón nézem a díszes rajzokat, az óriási kőtömböket és hallom a munkafelügyelő hangját, mert sürget az idő, a fáraó beteg, el kell készülni a sírral, a teve bedurcázik a sivatagban, a pásztor nógatja, yallah, yallah, a csacsi csökönyös, yallah, yallah.... és a turista nyűgös, de a checkpointnál várnak, yallah, yallah...... 

Merneptah sírja, ahol zsidó sztélét találtak, ebből lehet tudni, kb. mikor vonultak ki a zsidók Egyiptomból

Itt kezdődött minden. Egyiptom aranykora egy olyan nő irányítása alatt aki később I. Erzsébet személyében reinkarnálódott a ködös Albionban. Ahogy Angliában I. Erzsébet volt az erős kezű, határozott és céltudatos vezető, aki erős marokkal tartotta kordában nemzetét és a környező országok acsarkodásait hárította, úgy védte országát, népét és teremtett értéket Hatshepszut királynő, mint talán a világ uralkodóinak összessége sem. Érdekes a párhuzam, leborulok a nagyság előtt, az utókor felismerte értékét és elgondolkodom az örökkévalóságon, amíg földi életünkben talán a divat nem értékeli tetteinket, az utókor felismeri azt és ha jól tettük dolgunkat, legyen az életünkben felfoghatatlan, rossz vagy nem helyénvaló, a jövő generációi eldöntik és méltó helyére helyezik az utókornak. 

46 lépcsőfok Maat lánya szentélyébe

sose látunk le, csak a végtelenbe

A templomot nem vájták, hanem formázott kőből építették. A sziklahegy elé felhúzott templomot több mint valószínű a háttérként szolgáló hegyből építették föl, a hegy elé, és ki tudja van-e bajárat azon is túl....

Hatshepsut temploma

Elhaladunk II. Ramszesz, IV. Totmesz és III: Ramszesz halotti temploma előtt, kérdezem kísérőinktől, hogy egyedül, a saját ritmusunkban bejárhatjuk-e egyedül a környéket, válasza olyan részletes és mindenre kiterjedő volt, hogy külön bejegyzést igényel. Viszont álljon itt egy vers a hely szellemének az 1800-as évekből arról a fáraóról, aki:

"a Hatalmas Bika, Egyiptom Védelmezője, az Idegen Országok Megfékezője, az Években Gazdag, a Győzelmekben Nagy Amon Szeretettje" volt:

Percy B. Shelly: Ozymandiás (II. Ramszesz görög megfelelője)

Egy messzi vándor jött, ki ős romok

Felől regélt: A pusztán szörnyü két

Nagy csonka láb áll. Arrább lágy homok

Lep egy kőarcot. Homloka setét.

A vont ajk vén parancsszóktól konok,

S vad szenvedélye még kivésve ég

A hűs kövön, bár, mely véste, a kéz,

S a szív, hol dúlt e dölyf, temetve rég.

A talpkövön kevély igék sora:

"Király légy bár, jöjj és reszketve nézz:

Nevem Ozymandiás, urak ura."

Más semmi jel. A roppant rom körül

Határtalan szélesre s hosszura

A holt homoksík némán szétterül.

( Tóth Árpád fordítása)

Az érzékek játéka

Óvatosan lépkedek a Nílus partján. A sok utat bejárt kiscipőm perspektívája másképp fogja föl helyzetét egy görög szigeten és másképp itt.  A Nílus partján ötven fokban rúgom a port, tántorgok a fém móló felé, amire a nap még ráteszi erejét belecsillantva a visszatükröződésbe és elvakítva a hiányosságokat. Belépek a bárkába, az Istenek szimbolikus utazási eszközébe és várom a hűvös víz érintését, a friss szél kacsintását és a látvány mesébe illő képeit. Tágas szobám sötét színei felizzítják a kaland érzését, a fülledt párás levegő pedig kicsalogat a felszínre. Körös körül zöld, és a világ legnagyobb folyója, utunk során pedig mint Indiában a Gangesz partján a fürdőző bátor helyiek hűsítik le felhevült testüket a vízben. Női szemem azonnal kiszúrja az izmos férfi felsőtesteket ahogy a vizes póló rátapad gőzölgő barna bőrükre a víz pedig úgy csillog testükön mint a kagyló belsejében az igazgyöngy. Néha azt hiszem, hogy a gyerekek a partról pillanatok alatt beérik a hajót, kis Phelbsek úsznak erőteljes karcsapásokkal, de ez is csak játék, az erő játéka, az energiák fitogtatása, és a hőség csillapítása a természet adta lehetőségekkel. 

A hajó a századforduló hangulatát idézi, sötétvörös, puha, süppedő szőnyeg borította csigalépcső arany színű korláttal, a kényelmes fotelok és kanapék bársonypárna támasztékokkal, kis kerek dohányzóasztalokkal és a kihagyhatatlan frissítő hibiszkuszteával és a kabinok elfüggönyözött privát szférája, a napozóterasz tágassága és amerre a szem ellát az élet minden megnyilvánulási formája.... Elképzelem magam estélyi ruhában, a zenekar lágy dzsesszt játszik, akár a Missisipin is lehetnék, mígnem öt óra tájban a partról behallatszik a müezin éneke, a folyó pedig viszi a hangot oda és vissza, keresztül és át, nincs tucc tucc zene, csak a víz csapkodása a hajó falának, a helyi árusok játéka a portékákkal, ki tudja messzebb és feljebb dobni a sálat, a kapitány is része a kis csónak izgalmas kicselezésének, de az egyiptomi akkor is kereskedő marad és akkor is mosolyog ha nem veszel semmit.
Egy jó könyv borul rám a napozóteraszon, hogy álmomban folytathassam történetemet az érzékek játékával.

A Semiramis III. hajó lobbyja

Miután behúzom függönyömet a szobában és kizárom a forró levegőt, elindulunk Luxorba, hogy felfedezzük a város igazi arcát, leplezetlenül. És tudjátok, őszintén bevallom, talán eddig a pontig kicsit kételkedtem önmagamban, hogy megismerhetem-e Egyiptom valósságát, a luxusszállodák és a váriosi sétálóutcák remekbeszabott kiszolgálásában, ami lehetne bárhol a világon, és ha ez az esti kiruccanás nem adatik meg nekem, akkor sose tudom mi is az igazi Egyiptom. Öveket becsatolni, mert nem egy rendhagyó Margitszigeti lovaskocsikázásra invitállak, hanem egy olyan ország olyan városába, ahol vállalják hibáikat, nincs kirakat, a közvetlenség pedig zsigerből jön.

Közvetlen, biztonságos, autentikus

Nasser, a lovaskocsink vezetője egy nagyon kedves, udvarias Úriember, aki gyér angol tudásával azonnal beszélgetésbe elegyedik velünk. Itt a munkának nagy értéke van, és dolgozni óriási kiváltság és státusszimbólum. Érezzük ezt utunk során, amikor ismerős, ismeretlen int Nasszernek, üdvözlik, messziről kiáltanak felé, hogy lássa, ők számítanak barátságára, mert ő egy fontos ember, aki turistákat visz lovaskocsiján. Kanyargunk az utcákon, van itt minden, hiányos öltözetű fehérnemű bolt, ékszer üzlet csillogó, bevilágított kirakattal, éjjel-nappal nyitvatartó szupermarket, szerszámüzlet, mobilszolgáltató, konditerem, fűszeres, divatbolt, a többi mellett elvágtázunk Nadjával a barna kecses lóval, aki úgy hallgat gazdájára mint a hűséges kutyák. Megkérdezem Nassert, miután úgy érzem nem fogja tolakodásnak venni a hülye turista kérdést, hogy hány felesége van, és mosolyogva válaszolja hogy egy, mert egy szíve van és azt csak egy nőnek tudja adni.

Több mint lovaskocsikázás

Beérkezünk az Óvárosba, ahol olyan szűk helyeken manővezezünk, hogy akaratlanul is a velencei gondolázás jut eszembe. Lehet romantikus, autentikus, kalandos, bakancslistás, a lényeg hogy ki ne hagyjuk. Ez Egyiptom, itt van a lényege, ez a magja, napjaink korhű társadalmi leírása. Csak az jöjjön ide akit nem az építészet, az infrastruktúra vagy a gazdaság érdekel, hanem csupán az emberek, az életforma és egy nemzet vállalt önmaga bemutatása. A gyerekek trilláznak, hellóznak, mosolyognak, némelyiküket úgy megmosdatnám, és bukfenceznék velük a poros utcán, és kergetőznék napnyugtáig a sikátorok között, visongva hogy megtaláljanak.

Van egy szokás, az adakozás közvetlen megnyilvánulása, például Nasser folyamatosan kap kis csomagokat menet közben, amiben magvak vannak, datolya vagy víz, itt nem ciki kávét kérni reggel ha kifogy, sőt lehet nem is gondolnád és kapsz a szomszédtól csak úgy. Nincs mögötte érdek, csak igazi, kőbe vésett és genetikailag kifejlesztett adakozási szándék. Az az igazi önzetlen adás. Lehet automatikus, de még az is jobb mint a lelkiismeret nyugtató pénzdobás a Blahán a koldusnak.

Tátott szájjal, ámult arccal figyelem a körülöttem lévő életet

Készülődnek a vacsorához, hosszú asztalok megterítve az utcán, összeül a család, a rokonság, az utca, aki akar, betérhet, és végre napnyugta után, a müezin hangos imájára az egész napos étlen-szomjan átvészelt nap böjtölését hat óra után hálával és minden apró lényeg értékelésével zárják. Hogyan esne a pohár víz 40 fokos hőségben ha egész nap nem ihattam? Mivel piszkafa vagyok, az étel nekem csak energiapótlás, így erről nem lehet véleményem, de van egy-két élvezeti cikk, amit nem tudnék kihagyni bármilyen Istenek parancsára sem..... Tisztelem akaraterejüket és csodálom hitüket.

Szikrázik  a levegő

A nők a fejük búbjától a talpuk aljáig bebugyolálva fekete ruhába, csak a szemük látszódik ki, de így is látom szúrós tekintetüket, amit csak mi nők veszünk észre, mert átgondolatlan és hiányos az öltözékem, a szoknya túl rövidre sikeredett, hiába próbálom takarni táskával és a pólómat húzom bokáig, egy nő mindig tudja a helyét, én ma elfeledkeztem magamról, de ezt csak a nagyon intenzív élményeknek és programnak tudom be.

Nápoly utcáit idéző sikátor

Útban az óváros kapujában

Megérkezünk a luxori templomhoz, ami sajnos már bezárt, kapok egy virágot Nassertől, búcsút intünk neki és ígérünk sok turistát, sok jó embert, akik szintén át akarják élni valóságukat, ami számunkra hihetetlen és izgalmas, nekik természetes és elfogadott. 

Nassertől a virágom a hajamba került

Nem jegyzem föl a templomok építésének adatait, már nincs energiám leírni az évszámokat, élvezni akarom és megérteni a világot és ahhoz most teljes odaadással figyelnem kell érzékeimre. Nyolc éve voltam a karnaki templomban, nappal, és tudom hogy nem akartam eljönni onnan. Az élet úgy hozta, hogy most ismét itt vagyok, sejtelmes, esti valójában, ahol a sötét úgy fonja körül, mint a hernyóselyem ruha egy nő testét. Félelmetes és izgató, kisérteties és hatalmas, ha nem tudnám mi van a sötétség mögött, lehet félelmemben kihátrálnék. De ismerem oszlopait, nagyságát és történetét, botorkálunk a sötétben kosfejű szfinxek némán figyelik lépteinket, nem mindegy ki lép be Ámon Ré templomába. Az oszlopok között apró halandónak érzem magam, a nagyság itt látványosan kifejeződik, egy cica hívja föl magára a figyelmet, talán reinkarnálódott Mut személye aki Ámon Ré isten felesége volt, hangosan próbál valamit tudtunkra adni, talán a világ dolgairól amerre haladunk, vagy a holdat dicsőíti és kéri ránk áldását.

Belül hatalmasabb

Nem hiszem hogy túlmisztifikálom az ott megélt érzéseimet. Hallom a rabszolgákat ahogy kőbe vésik a történelmet, és végül Ámon Ré-t átvezetik a túlvilágra. Születés és elmúlás, az örök körforgás, az élet rendje. Erre még nem vagyok felkészülve, a Szent tó felett a kialakított nézőtéren ülve látom ahogy a hold vékony sarlója beesik a hegy mögé. A müezin még mindig énekel, talán az effektek része, a csillagok beragyogják és megvilágítják a környéket, és süketnéma lovagom vigyáz lépteimre miután kilencszer körbejártam a szent szkarabeusz bogár szobrát hogy csodás, hosszú életem legyen, csak egy kínai lány velem együtt kitartó,  a végére belebonyolódunk a körök számolásába, így most kérem az Isteneket, hogy ha nem lett 10, akkor vegyék össze a nyolc évvel ezelőtti körmenetemmel és ígérem legközelebb nem ragad el a káprázat, a látvány és a csoda, hanem elindulok belső utamra az oszlopok között.