Kedd

Tegnap óta fáj a fejem. Szemvédővel aludtam, mert a lányom sokáig dolgozott, és égett a lámpa. Amikor levettem a szememről a sötétítő maszkot, fájt a szemgolyóm. Szabályosan éreztem, ahogy a nyomásból felszabadul. Ilyet se éreztem még. A felszabadulás fájdalmát.

Tegnap három férfi is megjelent az életemben, akik fontos szerepet töltöttek be életemben, aztán nem varrtuk el a szálakat, csak hagytuk, hadd sodorjon az élet. Mi ez ha nem a csillagok állása, a karma vagy mi. Igaz, az egyik srác Chicágóban él, és mindenáron szeretné ha kimennék hozzá. Ma már nem jelentkezett hogy megbeszéljük a részleteket. Kendertermesztéssel foglalkozik. És eszébe juthatott vagy valaki figyelmeztette, hogy Trump is lezárta az Európából érkező forgalmat, kivéve az Angliából érkezőket. Öt amerikai nagyváros fogad gépeket Nagy Britanniából. Érdekes. Angliában, ahol esős az időjárás, a fertőzés a legnagyobb számban terjed. Mikor fogják már fel politikusaink hogy nem gazdasági, politikai, érdekszemmel, mutyihaversággal kell most dönteni? Persze, fontos a pénzügy, előre kell látni, de mit lássunk előre, ha a most pillanatát sem tudjuk feldolgozni és megérteni?

El vagyok maradva két három feladatommal, az egyik egy Coco Chanelről szóló írásom egy rangos magyar magazinba, ami számomra presztízs értékű és fontos. Volt mostanáig. Átértékelődnek bennem feladataim. A másik fontos feladatom egy film költségvetése. A film egy lókötőről szól, aki azzal szerzett magának hírnevet, hogy szembe ment mindenkivel. Még saját magával is. Hős volt vagy áldozat, ezt boncolgatja a film. Most csak a pillanatom valósága és a jövőm a fontos. A két hátrahagyott feladat pedig a múlt és a történelem. Megalkotom új szabályrendemet, az alábbiak mentén:

- ezután csak olyan partnerekkel, munkatársakkal, megrendelőkkel, szolgáltatókkal dolgozom együtt, akik mellőzik a „számonkérést”, a „határidő fogalmát”, a „nyomásgyakorlást”, az „elvárást”.

- nem veszek részt olyan projektben, aminek a tartalma negatív, agresszív, és a múltat elemzi.

- nem nézek többet véres, öldöklős, zombis, horroros, apokalipszist hirdető, agyament filmeket, színházi előadásokat.

- nem olvasok többet véres, öldöklős, zombis, horroros, apokalipszist hirdető, agyament könyveket.

Megélem saját valóságomat. Eléggé izgalmas ez is, ezentúl csak támogató, pozitív, naiv lelkemet simogató tartalmakat engedek be.

Nem mintha olvasnék, néznék fent felsorolt tartalmakat, de azért leírom magamnak miheztartás végett. Nem erősítem az érem másik oldalát. Megélem saját rózsaszín és naiv világomat. Mert ebben legalább hiszek, és ezt megtanultam kezelni.

Anyukám varrt nekem gombostűtartó karkötőt. Olyan vagyok mint Coco Chanel. Pár hete kitaláltam, hogy varrni fogok. El is készítettem prototípusát annak a kötényruhának, amit elképzeltem. Erre föl tessék, varrhatok. Szájmaszkokat. Óriási felelősség olyan munkát kiadni a kezemből, ami strapabíró, használható, masszív és véd. Reggel volt Ildikó, vitt Juci néninek is. Juci néni barátosném édes anyukája, aki falunk tanító nénije volt. Szabadidejében pedig varrt. Izgatott vagyok egész délelelőtt, mert látom magam előtt, ahogy Juci néni kilencven évesen átveszi menyétől a szájmaszkot, nézegeti, méregeti, megvonja a vállát és kijelenti, hogy jó. Majd konstatálja nagy sóhajjal, hogy jó lesz ez. Ha ott lennék mellette, biztosan elmagyarázná, melyik oldalt kell megerősíteni, hogyan a legcélszerűbb az öltéseket alkalmazni és hogyan kell csinálni rendesen. Barátnőm megnyugtat hogy örült a szájmaszknak és jót nevettünk képzelgéseimen. De inkább legyen ez a megfelelési kényszerem valósága, mint a pánik.

Ma megkérdezte egy hölgy az interneten hogy sötét színű szájmaszkom van-e. Eddig a rózsaszínnel volt a baj, váltottam fehérre. Nem akarok megfelelni.

Arcmaszkban főzök, aztán megkóstolom….

Furán megváltozott a fészbúk oldalam. Néha belifeg még egy-két reklám, telefonszolgáltatóm küld egy figyelmeztetést öt euró negyven cent befizetéséről, írok öcsémnek, hogy ugye ebben a helyzetben a multinak nem ez a legfontosabb, mert nekem nem. Megnyugtat hogy hagyjam, ezeket az üzeneteket egy gép generálja, ebben az időszakban ezzel most senki nem fog foglalkozni. Ámen.

Pici hiányérzetem van, két hete választások voltak Szlovákiában, előtte a közösségi média beborított a politikus jelöltekkel akarva akaratlanul. Belegondolni se merek mennyi pénzt öltek abba, hogy őket válasszuk. Mostanra eltűntek a képernyőről. Átvette a helyüket a hétköznapi emberek serény hada, akik megvitatjuk, tanácskozunk, erősítünk, figyelünk, kérünk és segítünk. Remélem, a meg nem választott önjelöltek most otthon arcmaszkokat varrnak, segítik az időseket, fuvaroznak, tájékoztatókat gyártanak, és megalapozzák azt a bizalmat amit majd négy év múlva megint ki fognak követelni maguknak.

Folyamatosan jönnek a szájmaszkokért. Megvarrok 9-10 darabot és elviszik. Nincs időm semmire. Az egyik szabadidőmben letussolok. Van egy szlovák csaj, aki felajánlotta hogy evidálja a jelentkezőket. Beengedem jelszóval, felhasználónévvel az oldalamra. Sose láttam a hölgyet, fogalmam sincs kicsoda. Estére összesítette a kéréseket és 200 darab megrendelés jött össze. Még Győrből is hívnak, hogy jaj de jó, de rendelni már nem tudnak, mert le van zárva a határ.

Éjszaka barátaimat nyugtatom, hogy hiába kismocsok ez a vírus, ha körültekintőek vagyunk, nem kapjuk el. Szóval nem úgy kell elképzelni, hogy az ajtó mögött lesben áll és ha kilépünk, zsupsz, ránk ugrik. És nincs a levegőben. Hál’Istennek én már túl vagyok a pánikon, meghallgattam Veres Mónika asztrozófust, aki pont ezeket a napokat emeli ki, amikor négy nem kedves bolygó összhatásban van, aztán 18-a után szépen kilépegetnek egymás házából és 29-én már felsóhajthatunk.

Szóval, kitartást márciusra.